Az a laza hozzáférés, ami akkor jön, amikor az emberek elég időt töltenek együtt, hogy abbahagyják az engedélykérést minden apróságra.
És most egy olyan eszköz, amit sosem telepített, a műszerfal mögött állt.
Ugyanilyen eszköz tűnt egy halott ember motorján is.
Wolf lenézett a gyújtásra.
“Ki volt ma a biciklim közelében?”
Eleinte senki sem válaszolt.
Cal összevonta a szemöldökét.
“Mindannyian.”
“Nem ezt kérdeztem.”
Wolf felállt.
Hangja halk maradt.
Ez még nehezebbé tette a kérdést.
“Ki dolgozott rajta?”
Egy Pete nevű lovas megvakarta a szakállát.
“Ma reggel meghúztad azt a tükröt.”
Cal bólintott.
“Ennyi.”
Egy másik férfi azt mondta: “Múlt héten ellenőriztem a hátsó gumiabroncs nyomását.”
“Dash?”
“Nem.”
Wolf egy széles lovasra nézett a hátul.
“Te?”
A férfi megrázta a fejét.
“Sosem nyúltam a műszerfalhoz.”
Egyenként érkeztek a válaszok.
Nem.
Nem.
Nem.
Én nem.
Soha.
Evan minden arcot figyelt.
Anyja vette észre.
“Ne,” suttogta.
“Mi?”
“Ne kezdj el azt hinni, tudod, ki tett valamit.”
A fiú ránézett.
“Csak nézek.”
“Így kezdődött legutóbb.”
Evan arca összeszorult.
Wolf hallotta.
“Mi kezdődött?”
Azonnal megbánta, hogy kimondta.
“Semmi.”
Evan elfordította a tekintetét.
Wolf várt.
Végül azt mondta: “Mark halála után Evan meggyőződött arról, hogy valaki dolgozik a motoron.”
“Mert valaki megtette.”
“Evan.”
“A garázsajtó nyitva volt.”
Ő felé fordult.
“Mi?”
“Előző este.”
Az arckifejezése kiürült.
Wolf nem szólt semmit.
Evan nyelt egyet.
“Apa mérges volt.”
Az anyja bámult.
“Ezt sosem mondtad el nekem.”
“Aludtál.”
A szavak erősebben érintették, mint bármi más.
“Neked is aludnod kellett volna.”
“Hallottam a garázst.”
Wolf ismét leguggolt, hogy egyenrangú legyen a fiúval.
“Evan, hallgass rám.
Ne találgasd.
Ne próbáld meg a darabokat azért összeilleszteni, mert szeretnéd.
Csak mondd el, mire emlékszel valójában.”
A fiú bólintott.
Wolf folytatta.
“Mit hallottál?”
“Az ajtó.”
“Melyik ajtón?”
“Az oldalsó ajtó a garázsba.”
“Mikor van?”
“Nem tudom.”
“Későn?”
“Igen.”
“Lementél a lépcsőn?”
“Nem.”
“Láttál valakit?”
Evan habozott.
Az anyja elkapta.
“Igen.”
“A lépcsőn néztem.”
“Evan.”
“Féltem.”
“Miről?”
A fiú küzdött.
“Nem tudom.”
Wolf nyugodtan tartotta a hangját.
“Mit láttál?”
“Apa a garázsban.”
“Egyedül?”
Még egy habozás.
“Nem.”
A motorosok elmozdultak.
Wolf megkérdezte: “Ki volt vele?”
Evan megrázta a fejét.
“Nem láttam.”
Anyja majdnem dühös sóhajt engedett ki.
“Tizennyolc hónapot töltöttél azzal, hogy azt hiszed, valaki tett valamit az apád motorjával, mert láttál egy árnyékot a garázsban?”
“Nem.”
“Most azt mondtad, hogy nem látsz.”
“Nem láttam az arcát.”
“Ez azt jelenti, hogy nem tudod.”
“Tudom, hogy motoros volt.”
Csend telepedett vissza.
Wolf a körülötte lévő férfiakra nézett.
A kijelentés megváltoztatta a levegőt.
Nem bizonyíték.
Egyáltalán nem közel.
De más.
“Hogyan?”
kérdezte Wolf.
“Volt mellénye.”
Evan anyja mindkét kezével az arcát dörzsölte.
“Ahogy apád fele is ismert.”
“Tudom.”
“Talán láttad valamelyik barátját látogatni.”
“Tudom.”
“Akkor miért nem szóltál semmit?”
A fiú könnyekkel nézett rá.
“Mert a rendőrség azt mondta, baleset volt.”
Megállt.
Evan hangja eltört.
“És azt mondtad, abba kell állnunk.”
A haragja azonnal eltűnt.
Magához húzta őt.
“Azt mondtam, abba kell hagynunk magunkat hibáztatni.”
“Azt mondtad, ne beszélj a motorról.”
“Mert minden alkalommal, amikor megtetted, nem tudtál aludni.”
“Igazam volt.”
Nem tudott válaszolni.
Wolf lenézett a kezében tartott modulra.
Talán a fiúnak igaza volt.
Talán nem.
Egy furcsa elektronikus doboz nem bizonyította automatikusan szabotázsnak.
Egy fénykép nem bizonyította, hogy két eszköz azonos volt.
Egy motoros garázsba látogató nem tette felelőssé egy későbbi balesetért.
Wolf elég jól tudott a gépekről ahhoz, hogy megbízzon a tesztelés előtt hozott következtetésekben.
Elég jól ismert az emberekről is, hogy ne bízzon a túl szépen felhalmozott véletlenekben.
“Cal.”
“Igen?”
“Hozd a szerszámtekercsem.”
Cal azonnal elment.
Wolf Evan anyjához fordult.
“Mi a neved?”
“Laura.”
“Laura, nem indítom el ezt a motort.”
Bólintott.
“Nem kéne.”
“Ezt a dolgot sem fogom lekapcsolni.”
Evan összevonta a szemöldökét.
“Miért?”
“Mert nem tudjuk, mi az.”
“Kihúzhatod.”
“Megtehetném.”
Wolf ránézett.
“De ha ez számít, nem akarom, hogy bárki azt mondja, megváltoztattam valamit, mielőtt rendesen megvizsgálták volna.”
Evan megértette.
Vállai kissé ellazultak.
Laura Wolfra meredt.
“Elhiszel neki.”
Wolf a fiúra nézett.
“Úgy hiszem, észrevett valamit.”
“Ez nem ugyanaz.”
“Nem.”
Laura lassan bólintott.
Wolf hozzátette: “De azt is hiszem, annyira megijedett, hogy felszállt egy motorra, amelyet tizenkét dühös férfi vesz körül.”
Egy lovas motyogta: “Nem voltunk mérgesek.”
Wolf odanézett.
“Kiabáltál egy kilencévessel, mintha ellopta volna a nyugdíjadat.”
A férfi elfordította a tekintetét.
Evan majdnem elmosolyodott.
Csak egy pillanatra.
Cal visszatért az eszközökkel.
Wolf a modult úgy helyezte el, hogy mindenki láthassa anélkül, hogy tovább húzta volna a vezetékeket.
Több képet is készített.
Közeli lövés.
Szélesebb felvétel.
Kapcsolópontok.
Vezetékvezetés.
Sorozatjelölések.
Szinte semmi sem volt.
“Olcsó utánagyártott vezérlő?”
javasolta Pete.
“Lehet.”
“Milyen fajta?”
“Azt mondtam, lehet.”
Evan figyelmesen figyelte.
“Tudsz motorokat javítani?”
Wolf ránézett.
“Néha.”
Cal nevetett.
“Azt akarja, igen.”
Wolf figyelmen kívül hagyta.
Laura a fekete modulra nézett.
“Valami ilyesmi gyorsíthatna egy motort?”
Wolf óvatos volt.
“Valami, ami a gyújtás- vagy vezérlőrendszerbe van bekötve, befolyásolhatja a viselkedést attól függően, hogy mi az a készülék és hogyan van felszerelve.”
“Szóval igen.”
“Szóval talán.”
