Ekkor hirtelen a közeledő szirénák magas frekvenciájú, fülhasogató üvöltése hasított át a csendes, elit kertvárosi környék nyugalmán. A hang másodpercek alatt süketítővé vált, ahogy két rohammentő és három villogó, felmatricázott helyi rendőrautó csikorgó fékekkel bevágódott a ház előtti tágas kocsibejáróba.

– Jonas – mondta Warren halkan, miközben egyetlen pillanatra sem vette le a szemét a földön vonagló fivérről.

Jonas teljesen lebénulva, reszketve állt a falhoz lapulva. Teste irányíthatatlanul rázkódott, és a tiszta, állati rettegés könnyei patakzottak az arcán.
– Apa… kérlek, hallgass meg… esküszöm, én nem ütöttem meg őt… te is jól tudod, hogy én soha, de soha nem emelnék kezet rá…

Warren lassan odasétált Jonashoz. Nem emelte fel a kezét ütésre. Csak ráhelyezte hatalmas, nehéz tenyerét a fiatalember reszkető vállára, de olyan brutális, csonttörő erővel szorította meg, hogy Jonas levegő után kapkodott, és a térdei azonnal megroggyantak a nyomás alatt.

– A hadseregben, Jonas, vajon tudod-e, hogy mit csinálunk azzal a nyomorult őrszemmel, aki gyáván elhagyja a rábízott posztját, és ezzel aktívan segíti az ellenséget az ártatlanok lemészárlásában? – suttogta Warren jéghidegen a fiatal férfi fülébe. – Mi az ilyen embereket nem gyáváknak hívjuk. Hanem árulóknak. És egy áruló soha, de soha nem kap második esélyt.

Warren megvetően elengedte a férfit, és Jonas abban a pillanatban, mint egy rongybaba, a padlóra roskadt, vigasztalhatatlanul és hisztérikusan zokogva.

A következő pillanatban rohammentősök rontottak be a széttört ajtón, nehéz traumahordágyat és zöld, tömött orvosi táskákat cipelve, szorosan a nyomukban két helyi, egyenruhás rendőrrel, akik már kivont sokkolóval biztosították a terepet.

– Shaw ezredes? – kiáltotta a vezető mentős, amint felismerte Warren magas rangú egyenruháját.

– A földön van! Tompa erőbehatás okozta súlyos hasi trauma egy nyolc hónapos terhes nőnél! – adta ki a parancsot Warren. Hangja azonnal, kérdést nem tűrően átvette az uralmat a káosz felett, ahogy azt a harctéren is tette. – Súlyos magzati distressz gyanúja áll fenn. A magzati mozgás körülbelül hat és fél perccel ezelőtt teljesen megszűnt. Mozgás, uraim, nincs időnk!

Az orvosi csapat másodpercek alatt körberajzolta Maeve törékeny, a földön fekvő testét. A vezető mentős azonnal előkapott egy hordozható ultrahangos szondát, gélt nyomott a nő sérült hasára, és őrült sebességgel tekerte fel a hordozható doppler monitor hangszórójának hangerejét.

A szobában mindenki visszafojtotta a lélegzetét.

Tíz idegtépő, végtelennek tűnő másodpercig az egyetlen hang, ami betöltötte a teret, a hangszóróból áradó üres, sercegő statikus zaj volt.

Sercegés.

Üresség.

Aztán hirtelen, nagyon halkan, szaggatottan és riasztóan lassan, egy apró, ritmikus hang visszhangzott a teljesen elpusztított konyhában:

Tump… tump… tump…

– Fötális bradycardia! – üvöltötte a mentős, miközben az arca hamuszürkévé vált a pániktól. – A baba pulzusa kritikus, hetven ütés per percre zuhant le! A páciens akut méhlepényleválásban van! Ha nem juttatjuk be a Saint Jude kórház műtőjébe nyolc percen belül, mindkettőjüket elveszítjük! Indulás! Gyerünk, mozgás!

Warren némán, kővé dermedten állt a hordágy mellett, miközben a szakemberek óvatosan, de villámgyorsan átemelték Maeve remegő, elerőtlenedett testét. Az ezredes lehajolt, és szorosan megragadta a lánya jéghideg, vértelen kezét.

– Maradj velem, Maeve. Ne add fel! – suttogta Warren, és a hangja – életében talán először – megcsuklott a rettegéstől. – Küzdj a kislányodért! Én elintézem a többit.

Ahogy a mentősök rohantak kifelé vele a délutáni napfényben villogó piros és kék szirénák tengerébe, Warren lassan kiegyenesedett, és visszafordult Dale Pierce őrmesterhez. A szemeiben korábban felvillanó apai félelem eltűnt, helyét ismét a tiszta, hideg, fekete kovakő vette át.

– Dale – adta ki a parancsot Warren.

– Igenis, uram!

– Tartóztasson le mindenkit ebben a rohadt szobában katonai joghatóság alá vonva, szövetségi szabadságon lévő, aktív állományú katonai hozzátartozó ellen elkövetett súlyos testi sértés, valamint arra irányuló bűnszövetkezés alapos gyanújával. Adja át a helyi rendőrfőnöknek a videófelvételek biztonsági másolatát tartalmazó meghajtót. Utána azonnal hívja fel a Katonai Főügyészség hivatalát a Pentagonban, és mondja meg Vance szövetségi marsallnak, hogy az Ellison család teljes körű vagyonelkobzása és zárolása ebben a másodpercben megkezdődött.

Warren meg sem várta a tisztelgést vagy a választ. Kirohant a hirtelen eleredő, jéghideg esőbe, egyenesen a várakozó mentőautó felé, ahol a lánya a saját és a gyermeke életéért küzdött, hátrahagyva az Ellison családot abban a teljes és visszafordíthatatlan pusztulásban, amelyet ők maguk építettek fel.

Vajon Maeve és a kisbabája túlélik a kórházba vezető utat? Mi lesz a kegyetlen Ellison család sorsa a katonai bíróság előtt?

[Kattints az alábbi linkre a folytatásért és tudd meg, hogyan áll bosszút az ezredes!]