Warren egy csúcsragadozó felfoghatatlan, elmosódó sebességével mozdult. Mielőtt Pamela egyáltalán befejezhette volna a hazug, nyomorult mondatát, Warren már áttörte Rex ügyetlen védekezését. Jobb karja ostorként csapott előre, és egy nyitott tenyeres, pusztító erejű csapással találta telibe Rex fülét és állkapcsát. Az ütés ereje egy ipari hidraulikus présgépével vetekedett.
A csontok roppanása úgy visszhangzott a konyhában, mint egy elsütött puska hangja.
Rex feje természetellenes szögben csapódott oldalra. A férfi teljes, százhúsz kilós, izmos teste egy pillanatra szó szerint a levegőbe emelkedett, mielőtt hatalmas erővel, háttal rázuhant volna a tizenkét személyes, formális étkezőasztalra. A masszív mahagóni faanyag fájdalmasan megnyikordult a súlya alatt, majd hangos reccsenéssel beszakadt. A méregdrága kristálypoharak és finom porcelán tálalótányérok szilánkokra robbantak, ezernyi apró repeszként záporozva mindenfelé. Rex úgy csapódott a padlónak, mint egy zsák nedves cement. Fájdalmasan felnyögött, miközben az átszakadt dobhártyájából és a szilánkosra tört fogaiból sötét vér kezdett tócsába gyűlni a kövön.
– Rex! – visított fel Pamela, és rémülten hátrált, amíg a hátával neki nem ütközött az ipari hűtőszekrény hideg fémjének. Az arca olyan fehérré sápadt, mint a lefölözött tej. – Te elmebeteg állat! Megütötted a fiamat a saját házában! Jonas! Azonnal hívd a rendőrséget! Hívd a 911-et! Ez az őrült megtámadta a testvéredet!
Jonas remegő, izzadó kezekkel rántotta elő a drága okostelefonját az öltönye zsebéből, de mielőtt egyáltalán beüthette volna a három számjegyet, egy második, sötét alak is átlépett a betört bejárati ajtó romjain.
Dale Pierce, első osztályú őrmester lépett be a konyhába. Teljes bevetési harci felszerelést viselt, egyik kezében egy megerősített taktikai táblagépet, a másikban egy masszív alumíniumkoffert tartott. Dale egyetlen pillantásra sem méltatta Jonast vagy Pamelát. Határozott, katonás léptekkel egyenesen az ezredeshez menetelt, feszes vigyázzba vágta magát, és átnyújtott Warrennek egy lezárt, átlátszó bizonyítékgyűjtő tasakot.
A tasak belsejében egy apró, hüvelykujj méretű fekete eszköz hevert, amelynek miniatűr kék LED-fénye még mindig ritmikusan, némán lüktetett.
– A perimétert teljesen biztosítottuk, ezredes úr – jelentette Dale éles, érzelemmentes, katonás akcentussal. – A katonai orvosi szállítóegység pontosan nyolcvan másodpercnyire van a helyszíntől. A helyi sürgősségi szirénák jelenleg két mérföldre keletre, a Ridge Roadon tartózkodnak.
Warren lassan felemelte az átlátszó tasakot, és a miniatűr kamerát közvetlenül Pamela tágra nyílt, rettegő szemei előtt lóbálta meg.
– Felismeri ezt az eszközt, Mrs. Ellison? – kérdezte Warren, hangja alig volt hangosabb egy sötét suttogásnál. – Négy héttel ezelőtt Maeve felhívott engem a stuttgarti támaszponton. Nem panaszkodott egyetlen szóval sem. Nem kért tőlem segítséget. De a hangja remegett a vonal túlsó végén. És egy apa pontosan tudja, érzi, mikor tartják a saját gyermekét egy pszichológiai ketrecbe zárva.
Warren egy lépéssel közelebb lépett Pamelához. Hatalmas termetével úgy tornyosult az asszony fölé, hogy annak akaratlanul is hátra kellett dőlnie a rozsdamentes acél szekrényeknek.
– Amit itt lát, az egy katonai minőségű, rejtett, multispektrális megfigyelő csomópont – folytatta Warren ugyanazzal a fagyos, analitikus hangon. – Közvetlenül rá van kötve ennek a konyhának, a nappalinak és a hálószobának a süllyesztett világítási hálózatára. Negyvenkés felbontásban, másodpercenként hatvan képkockás sebességgel rögzít mindent, az irányított audiomodulja pedig olyan érzékeny, hogy egy szívverést is képes rögzíteni két réteg gipszkartonon keresztül. A felvételek titkosított csatornán, valós időben szinkronizálódnak a Védelmi Minisztérium egyik biztonságos felhőszerverére.
Jonas telefonja hangos csattanással hullott a padlóra, a méregdrága üvegkijelző azonnal pókhálósra repedt a csempén.
– Azt merte mondani nekem, hogy megbotlott, Pamela? – Warren lassan oldalra billentette a fejét, sötét szemei valósággal lyukat égettek a nő lelkébe. – Azt állította, hogy Rex csupán megpróbálta elkapni őt? Lenne esetleg kedve most azonnal, ezen a táblagépen visszanézni az élő adást? Látni akarja, ahogy a drága fia, Rex hátralendíti a megfeszített öklét, miközben ön, az anyja, arra biztatja, hogy üsse meg még egyszer? És látni akarja Jonast, amint ott áll a nyamvadt ajtóban, elállva az egyetlen menekülési útvonalat, miközben a nyolc hónapos terhes lányom az életéért és az irgalmukért könyörög?
Pamela torkában egy hatalmas gombóc mozgott fel és le. Kétségbeesetten próbált megszólalni, valami szánalmas hazugságot kitalálni, de a hangszálai teljesen cserbenhagyták. Csak hápogott, mint egy partra vetett hal. Méregdrága, fehér lenvászon nadrágjának ágyékánál hirtelen egy egyre terjeszkedő, sötét, nedves folt kezdett kialakulni.
Rex fájdalmasan nyögött a padló roncsai között, véres nyálat és apró fogdarabokat köpve a szőnyegre, miközben gyengén, remegő karokkal próbálta feltolni magát a könyökére.
– Maga… maga ezt nem teheti meg… Nekem is vannak jogaim a hazámban… ez itt a testvérem saját háza… ez magánterület…
– Ez a ház – mondta Warren lassan, megsemmisítő erejű, sötét tekintetét a padlón csúszó-mászó, nyomorult férfira szegezve –, egyetlen összegben lett kifizetve egy olyan banki csekkel, amelyet Maeve elhunyt édesanyjának vagyonkezelői alapjából állítottak ki. A te drága testvéred neve kizárólag azért szerepel a tulajdoni lapon társbérlőként, mert Maeve volt olyan naiv és tiszta szívű, hogy megbízott benne. De garantálom neked, hogy ez a végzetes hiba a mai nappal végérvényesen lezárult.
