1. RÉSZ A sürgősségi osztály hideg, steril neonfénye kíméletlenül világította meg a csempézett falakat, miközben a fertőtlenítőszer szúrós szaga mardosta az orromat. A San Diego-i egyetemi klinika folyosóján feküdtem egy félig leengedett oldalrácsú gurulóágyon; a jobb lábamat vaskos, merev párnákra polcolták fel, a bokám fölött pedig nyolc mély, húzódó öltéssel varrták össze a feltépett bőrt.

Azt hittem, ezzel a pillanattal véget ér a lidércnyomás, és végre pontot tehetek a három évig tartó megaláztatás végére. Ám ekkor dr. Márton Salamon telefonja élesen felcsipogott.

Az idős ügyvéd a füléhez emelte a készüléket, végighallgatta a túlsó oldalon beszélő személy gyors, zaklatott jelentését, majd lassan leeresztette a karját. Amikor rám nézett, a szemében nem megkönnyebbülés, hanem mélységes döbbenet és újabb riadalom tükröződött.

– Eszter… – mondta halkan, és a szavai megfagyasztották a levegőt a szobában. – Az édesapja végrendeletének létezik egy második, titkos záradéka is, amelyet ma reggelig senki sem ismert. És a központból éppen most értesítettek: valaki az igazgatótanácsból alig egy órával ezelőtt rendkívüli ülést hívott össze, és kísérletet tett arra, hogy az ön cselekvőképtelenségére hivatkozva azonnali hatállyal megfossza önt az elnöki tisztségétől és a teljes családi vagyontól…

Kattints ide a teljes leleplezésért és a történet befejezéséért!