Viktor dühösen lihegve, a világ összes számító nőjét átkozva mormogva előhúzta a kulcscsomóját a zsebéből, és csörömpölve a tenyerembe ejtette. Aztán hirtelen sarkon fordult, és a kijárat felé indult. Ljudmila Szemjonovna tyúklépésben tipegett utána, útközben a ruhájára elköltött pénzen siránkozva.
Hamarosan a távolodó lépteik elhalkultak az étterem küszöbén.
Néhány pillanatig a vendégek dermedten álltak, aztán Szvetka magasba emelte a poharát:
– Hát akkor, Olka! A ragyogó intuíciódra és a gyors reakciódra! Pincér! Ismételje meg mindenkinek a pezsgőt! Az ünnep most kezdődik!
Könnyű szívvel emeltem magasra a poharamat. Előttem egy szabad, nyugodt élet várt egy tiszta lakásban, zöld fürdőszobai szőnyegek és a mások kapzsiságának szponzorálási kényszere nélkül. Ez pedig valóban kiváló ok volt egy pohár italra.
