Galina megfordult, és lassan megindult a kijárat felé. Senki nem próbálta megállítani. Igor nem mozdult, Nagyezsda némán nézett utána, a rokonok pedig utat nyitottak neki.
Amikor kilépett a kávézó ajtaján a hideg, februári éjszakába, a friss levegő éles tőrként hasított a tüdejébe. Megállott a járdán, és mélyet lélegzett. A kabátja zsebében megszólalt a telefonja. Alla volt az.
— Anya, hol vagy? Megmelegítettem a levest, de már kihűlt. Hazajössz?
Galina elmosolyodott. A szeme sarkából kifolyt egyetlen könnycsepp, ami azonnal megfagyott a hideg szélben.
— Hazamegyek, kicsim — mondta szelíden. — De előbb becsomagoljuk a holminkat. Ma este új életet kezdünk.
