Még mielőtt a lány levegőt vehetett volna, vagy akár egyetlen kérdést is feltehetett volna a döbbent Mr. Bellnek, éles, fúró hangon megszólalt a konyha falára szerelt, régi vonalas telefon.
A csengés hangja szinte bántotta a fülüket a feszült csendben. Mr. Bell riadtan odalépett, és felemelte a zsíros kagylót. Belereszketett. Ahogy hallgatta a vonal túlsó végén beszélőt, az arcából másodpercek alatt elhalványult minden maradék szín. Olyan sápadt lett, mint a fal. Lassan, gépiesen nyújtotta a kagylót a lány felé.
“Neked szól…” – mondta, és a szavai alig bírták elhagyni a torkát. “Egy férfi van a vonalban. Azt mondja… Istenem, azt mondja, hogy ő Gabriel Moretti.”
Emily szíve hatalmasat dobbant, szinte átszakította a mellkasát. Lassan elvette a kagylót, és a füléhez nyomta. A vonal túlsó végén statikus sercegés hallatszott, mintha nagyon messziről hívnák.
Aztán egy mély, fáradt, de mégis ijesztően nyugodt hang szólalt meg, egyenesen a lelkébe hatolva: “Ne bízz Dominicban. Akármit is mond, ne higgy neki. Az éjszakán, amikor az apád meghalt az esőben, én ott voltam.”
Kattints az alábbi linkre a történet folytatásáért és fedezd fel, milyen sötét titkokat rejt a 404-es széf: [Olvass tovább a folytatásért]
