De az oldal nem ért véget kettőnkkel.
Létezett egy harmadik aláírási rubrika is, amelyet egy további készfizető kezes számára tartottak fenn.
A nevet vastag betűkkel nyomtatták a vonal alá:
DIANE HALE.
És a vonalon ott díszelgett Diane elegáns, dőlt, precíz kézjegye. Az az arisztokratikus vonalvezetés, amellyel a jótékonysági bálok meghívóit szokta szignálni.
Nem Trevor mentette a cégét. Diane Hale használt fel mindannyiunkat.
Mielőtt felfoghattam volna a látottakat, a privát telefonom vibrálni kezdett az asztalon. Ismeretlen számról érkezett egy multimédiás üzenet.
Nem volt hozzá kísérőszöveg. Csak egyetlen, nagy felbontású fénykép.
A képen a Cumberland Heritage Bank neoklasszicista stílusú, oszlopos főépületének bejárata látszott, a délutáni napfényben.
A lépcsőn ott állt Diane Hale, makulátlan bézs kasmírkabátban, napszemüvegben, kezében egy krokodilbőr táskával. Mellette Trevor állt, leszegett fejjel, görnyedt vállakkal.
És kettejük között, a bank nehéz bronzajtaját tartva, egy elegáns, sötét öltönyös férfi mosolygott a kamerába.
A mellkasára tűzött névtáblát még a kicsinyített képen is el lehetett olvasni.
Az az ember volt, aki közjegyzőként hitelesítette az én hamisított aláírásomat a garanciaszerződésen.
