Ismertem a nevet. Trevor logisztikai és szállítmányozási cége, a Hale Continental több mint egy évtizede ott vezette a fő számláit. A helyi igazgató, valami Arthur Vance nevű figura, rendszeres vendég volt Diane karácsonyi partijain.
– Mi van még nálad? – kérdeztem, miközben a jegyzetfüzetembe felírtam a neveket.
– Egyelőre semmi. De… Megan, két évvel ezelőtt én csináltam Trevor könyvelését, mielőtt felvett egy új pénzügyi igazgatót. Soha nem vonta vissza a rendszergazdai hozzáférésemet a belső szerverhez. Még mindig be tudok lépni az archívumba.
– Állj! – A hangom kemény volt, mint az acél. – Azonnal lépj ki a felületről. Nem nyitsz meg semmit, nem töltesz le semmit, amihez nincs kifejezett, érvényes jogosultságod.
Néhány másodperces csend után Vanessa halkan elnevette magát, a hangjában némi keserűséggel.
– Még mindig a szigorú Parker ezredes, ugye?
– Ma különösen az. Ha ez a játszma bíróságra kerül – márpedig oda fog kerülni –, a legkisebb eljárási hiba is tönkreteheti a védekezésünket. Ha léteznek olyan dokumentumok, amelyeket jogszerűen birtokolsz, tedd őket biztonságba. De ne hozz létre új adatnyomokat.
– Te tényleg azt hiszed, hogy ekkora a baj?
– Vanessa, valaki odahamisította a nevemet egy több millió dolláros banki fedezeti megállapodásra. Ez nem családi vita a nagymama ezüstkészletéről. Ez szövetségi szintű okirathamisítás és banki csalás.
A lány lélegzete elakadt.
– Értem.
– Maradj csendben, és ne mondd el senkinek, hogy beszéltünk.
Bontottam a vonalat. Másodpercekig csak a pulzusom ritmusát figyeltem. Nyugodt voltam – a veszély nálam soha nem pánikot szült, hanem egyfajta jeges, sebészi fókuszt.
Azonnal tárcsáztam Eleanor Shaw-t. A válóperes ügyvédem nem volt a szavak embere; negyvenöt éves, pengeéles eszű nő volt, aki a legbonyolultabb polgári pereket is úgy vezette le, mint egy sakk-nagymester a végjátékot. A harmadik kicsöngésre vette fel.
– Megan? Történt valami az átadás-átvétellel?
– Eleanor, azonnal tudnom kell: a házamat bármikor, bármilyen formában felajánlották-e biztosítékként Trevor bármely vállalkozói hitele mögé?
Hosszú, sűrű csend volt a válasz.
– Miért kérdezed ezt?
Röviden, pontosan összefoglaltam a helyzetet. Nem hagytam ki semmit: Diane látogatását, a dossziét, a sorszámozott oldalt a Cumberland Heritage fejlécével, és a saját aláírásomat, amit soha nem vetettem papírra. Eleanor kétszer állított meg, hogy tisztázza az irat pontos jogi megnevezését és a rajta szereplő referenciaszámot.
– Azonnal küldd át a fotókat a biztonságos csatornámon – utasított Eleanor, és a hangja hirtelen hivatalossá, távolságtartóvá vált. – És semmilyen körülmények között ne lépj kapcsolatba a bankkal te magad.
– Miért?
– Mert ha ez az, aminek látszik, akkor minden egyes kimondott szónak, minden írásos nyomnak abszolút tisztának kell lennie. Ha te telefonálsz, az ügyintézők azonnal figyelmeztethetik a belső kört, és a papírok hirtelen „eltűnhetnek” a rendszerből.
Elküldtem az állományt. Nem telt el három perc, és Eleanor telefonja már villogott a kijelzőmön. A hanghordozása teljesen megváltozott; eltűnt belőle a rutin eleganciája.
– Megan… ezt pontosan hol találtad?
– A nappali komódján hagyott személyes mappámban. Trevor holmijai között volt, mintha véletlenül keveredett volna a papírjaim közé a költözéskor.
– Ki fért hozzá a házhoz az elmúlt negyvennyolc órában?
– Trevor, mivel a vendégházban tartózkodik az ideiglenes megállapodás szerint. És ma reggel Diane Hale is itt volt.
– Az eredeti példány hol van?
– A páncélszekrényemben.
– Helyes. Most figyelj rám jól: ez a papír egy zárt körű kereskedelmi hitelkeret kiegészítő melléklete. A te ingatlanodat elsőrangú kiegészítő fedezetként, úgynevezett feltétlen garanciavállalásként tüntették fel.
– Ki által felajánlva?
– A dokumentum szerint… általad. Te, mint a tulajdonos, állítólag hozzájárultál ahhoz, hogy a birtok jelzáloggal terhelhető legyen a Hale Continental likviditási hitelének biztosítására.
Összeszorítottam a fogaimat.
– Eleanor, ez veszélyezteti a tulajdonjogomat? Egy hamisított papír miatt rátehetik a kezüket a házamra?
– Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket.
– Ez nem jogi válasz, Eleanor. Hanem kitérő.
– Azért kitérő, mert még nincs a birtokomban a teljes hitelcsomag dossziéja! – emelte fel kissé a hangját az ügyvédem. – Ha az aláírásod hamisítvány, annak óriási a büntetőjogi súlya. Ha a hitelező bank elmulasztotta a személyazonossági és tulajdonjogi ellenőrzést, az megsemmisíti a jelzálog érvényességét. Ha Trevor olyan nyilatkozatot tett a céges papírokban, amire nem volt felhatalmazása, az csalás. De amíg a bank bejegyzése ott van a földhivatal felé vezető úton, addig a tulajdonjogod jogilag vitatottá válhat.
– Mi a következő lépés?
– Most azonnal felhívom a Cumberland Heritage jogi igazgatóságát. Nem a fiókvezetőt, hanem a belső ellenőrzést. Hivatalos letiltást és zárolási kérelmet nyújtok be bűncselekmény gyanúja miatt.
– Mikor?
– Ebben a pillanatban.
A hívás megszakadt.
Egyedül maradtam a szobában. A falióra monoton kattogása kitöltötte a teret. Öt nappal a válásom után csendes újrakezdésre számítottam. Némi keserűségre, a hátrahagyott közös bútorok körüli unalmas vitákra, esetleg az egyedüllét tompa, ismerős súlyára. Arra a legkevésbé sem számítottam, hogy a férfi, akivel nyolc évig egy ágyban aludtam, bűncselekmények hálójába rántja az életemet, hogy megmentse a saját összeomló kártyavárát.
Pontosan délben hallottam a főbejárat zárjának kattanását.
