“Bárcsak csak azt mondta volna, hogy sajnálja.”
Bólintottam.
“Én is.”
Lenézett.
“Először csak ezt akartam.”
A konyha felé bámultam.
“Most már nem tudom, mit akarok.”
Jake megfogta a kezem.
“Akkor ma este nem kell mindent eldöntened.”
Neki dőltem.
Napok óta először engedtem magamnak, hogy fáradt legyek anélkül, hogy elmagyaráztam volna, miért.
Aznap este 6:40-kor Jake üzenetet kapott Kaylától.
“Hé. Tudom, hogy feszült a helyzet. Beugrhatok hozzá, és elkapom a kék bögrémet? Ez érzelgős. Az elsőt a fazekaórán készítettem. Nem szeretném, ha valami történne vele.”
Jake felolvasta az üzenetet.
Ránéztem.
“Az ő bögréje?”
Bólintott.
A konyha felé néztem.
A bögrét még mindig egy összehajtott konyhatörlő alatt volt a mosogató jobb oldalán.
Megint elfelejtettem.
Mindazok után, ami történt, nem értettem, miért aggódik ennyire egy kerámia pohár miatt.
Jake bosszúsnak tűnt.
“Majdnem az egész szülést felvette, azt mondja, több ezer dollárt keresett, és most aggódik a kerámia bögréje miatt?”
Megráztam a fejem.
“Nem tudom.”
Rövid választ gépelt.
“Most nem.”
Aztán tedd le a telefont.
Egyikünk sem tartotta különösebben fontosnak a bögrét.
Abban a pillanatban ez csak egy újabb emlékeztető volt Kayla furcsa prioritásaira.
De ő folyton kérdezte.
Másnap Linda felhívott.
Kimerültnek hangzott.
“Drágám, Kayla nagyon zaklatott.”
Becsuktam a szemem.
“Tudom.”
“Nagyon vissza akarja kapni a bögréjét.”
A mosdó felé néztem.
“Nem csináltunk vele semmit.”
Linda sóhajtott.
“Ez érzelgős.”
Vettem egy mély levegőt.
“Akkor majd később Jake-en keresztül megszervezheti, hogy átveszi.”
Linda habozott.
“Kérlek, ne csinálj ilyen egyszerűt nehézzé.”
Az ablak felé bámultam.
Valami ilyen egyszerű.
Megint.
A magánorvosi tapasztalatomat milliók számára is eljutottak.
A megtakarításaink most már ügyvédet fizettek.
Az emberek az online kommentekben beszéltek a megjelenésemről.
De valahogy a család úgy döntött, hogy a sürgős probléma egy bögrét visszaad.
Nem vitatkoztam.
Mondtam Lindának, hogy később megbeszéljük.
Ezután véget ért a hívás.
Két nappal később Lindát éjszakára a kórházba vitték megfigyelésre súlyos vérnyomás-aggály miatt.
Kayla felhívta Jake-et.
Sírt.
“Anya kórházban van!”
Jake azonnal felállt.
“Mi történt?”
Kayla elmagyarázta, hogy Linda rosszul érzi magát, és orvosi ellátásra szorult.
Aztán hozzátett valamit, ami megváltoztatta a beszélgetést.
“Annyira stresszes volt mindentől, amit te és a feleséged csináltok.”
Jake lehunyta a szemét.
“Kayla.”
Hangja felemelkedett.
“Csak azt akarja, hogy a család együtt legyen.”
Vett egy mély levegőt.
“Elmegyünk megnézni anyát.”
Kayla folytatta.
“És ha valami komoly történik, mindkettőtöknek együtt kell élniük.”
Figyeltem Jake arckifejezését.
Mélyen megsérültnek tűnt.
Ezután befejezte a hívást, és a kulcsai után nyúlt.
Otthon maradtam Avával, amíg ő kórházba ment.
Őszintén aggódtam Linda miatt.
Magas vérnyomással járt előzménye.
Egy jelentős vérnyomás-emelkedés orvosi ellátást érdemelne.
De azt is tudtam, hogy a jogi tanácsadás nem az oka annak, hogy minden nehéz dolog történik az életében.
Másnap délután, miután Lindát kiengedték, és az orvosához kellett mennie, elvittem a levest a házába.
A kanapén pihent.
Egy melegítőpárna feküdt a válla mellett.
Fáradtnak tűnt.
Amikor meglátott, megtelt a szeme.
“Drágám.”
A levest mellé tettem.
“Hogy érzed magad?”
“Jobb.”
A közelben ültem.
Egy pillanatra megbeszéltük a kórházi látogatást.
A gyógyszerei.
A kontrollvizsgálat.
Hétköznapi dolgok.
Aztán Linda rám nézett.
“Nem akarok középen lenni.”
Lassan bólintottam.
“Értem.”
Sírni kezdett.
“Kayla az én babám.”
Vártam.
“Jake az én babám is.”
Hangja remegett.
“És te meg Ava ennek a családnak a részei vagytok.”
Lenéztem.
Folytatta.
“Kérlek, ne kényszeríts választásra.”
Vettem egy mély levegőt.
“Linda, nem azt kérjük, hogy hagyd abba Kayla szeretetét.”
Letörölte a szemét.
“Akkor nem találhatnánk módot ennek rendezésére?”
Átgondoltam a válaszomat.
“Próbálkozunk.”
Linda reménykedve nézett.
Aztán azt mondta: “Kayla ötezer dollárt akar adni neked.”
Ránéztem.
“Mi?”
“Békeajándékként.”
Éreztem, hogy összeszorul a mellkasom.
Ötezer dollár.
Kayla azt mondta, hogy a felvételekből talán sokkal többet is keres.
Most egy kis részt akart felajánlani cserébe a vitának.
Linda folytatta.
“És nagyon szeretné visszakapni a bögréjét.”
Ránéztem.
Néhány másodpercig nem tudtam, mit mondjak.
Aztán megkérdeztem: “Beleegyezett Kayla a felvételek eltávolításába és a licencelésének megszüntetésébe?”
Linda habozott.
“Próbálkozik.”
“Bocsánatot kért, amiért felvett, miután megígérte, hogy nem teszi?”
Linda sóhajtott.
“Azt mondta, hibázott.”
Lenéztem.
“Elismerte, mit is tett valójában?”
Linda nem válaszolt.
Aztán kimondta azt a mondatot, amit túl sokszor hallottam.
“Kérlek, légy a nagyobb ember.”
Becsuktam a szemem.
Én voltam a nagyobb ember, amikor Kayla Jake-et az apja búcsúján forgatta.
Én voltam a nagyobb ember, amikor bejelentette a terhességünket.
Megbocsátottam neki.
Elhittem neki.
Behívtam a kórházi szobába.
Most már engem kértek, hogy legyek a nagyobb ember.
Linda felé néztem.
“Igazságos akarok lenni.”
Bólintott.
“Tudom, drágám.”
“De az igazságosság nem jelenti azt, hogy úgy teszel, mintha a felvétel engedélyezett lett volna.”
A szemei megteltek.
Folytattam.
“És nem mondom le a jogaimat, mert Kayla mérges.”
Linda elfordította a tekintetét.
Felálltam.
“Remélem, jobban érzed magad.”
Bólintott.
Megcsókoltam az arcát.
Aztán elment.
Hazafelé autózva fájdalmat éreztem a mellkasomban, ami semmi köze nem volt a haraghoz.
Imádtam Lindát.
Ő segített nekünk az első héten, miután Ava megszületett.
Megfőzve.
Kitakarítva.
Fogtam a babát, hogy lezuhanyozhassak.
De nem tudta elválasztani, hogy törődjön a lányával szemben, attól, hogy megvédje a lányát a következményektől.
