Arthur harmincnégy éven át szolgált Harrison legfőbb bizalmasaként és személyes ügyvédjeként. Szikár, ragadozó madárra emlékeztető vonásokkal megáldott, hetvenéves férfi volt, akinek acélkeretes szemüvege és méretre varrt antracitszürke öltönye szinte páncélként védte viselőjét. Mögötte egy fiatalabb jogász lépdelt nehéz bőrtáskával a kezében: Julian Sterling, a cég ifjú partnere, akit az állam fellebbviteli bíróságain könyörtelen, pengeéles intellektusáról ismertek.

Arthur arcán nyoma sem volt mosolynak. Letette a táskát a bőrfelületű asztalra, két határozott, éles kattanással felpattintotta a rézkapcsokat, majd lassan körbepásztázta a szobát.

– Jó napot kívánok – mondta mély, reszelős hangon, amely azonnal elvágta a fojtogató feszültséget. – Margaret. Preston. Vivian. – Rám vetve a tekintetét, egy apró, tiszteletteljes fejbólintással üdvözölt, majd Brielle-re pillantott, és a szemöldöke félreérthetetlen undorral szaladt fel. – Miss Hayes. Nem rémlik, hogy az idézettek listáján szerepelt volna, de mivel ez a dokumentum hamarosan közokirattá válik, a jelenléte teljesen irreleváns.

Brielle azonnal felhúzta az orrát, és kihúzta magát.
– Én a következő Whitmore-örököst hordom a szívem alatt, Vance úr!

– Ön egy gyermeket vár, Miss Hayes. A jog azonban dokumentumokat és törvényes pecséteket ismer el, nem pedig teadélutánokon hangoztatott biológiai kinyilatkoztatásokat. – Arthur leült, kibontott egy vastag, kék selyemszalaggal átkötött, krémszínű pergameniratot, és megigazította a szemüvegét az orrnyergén. – Azért gyűltünk össze, hogy felolvassam és végrehajtsam III. Harrison Whitmore utolsó akaratát és végrendeletét, amelyet pontosan tizenkét nappal a halála előtt keltezett.

Preston teste azonnal megfeszült.
– Várjunk csak egy pillanatot! Tizenkét nappal ezelőtt? Az érvényes végrendeletet négy évvel ezelőtt készítettük el, Arthur! Amikor apámat kórházba szállították, már nem volt olyan állapotban, hogy új kiegészítéseket tegyen!

– Édesapja szellemi épségét és cselekvőképességét három független neurológus szakorvos hitelesítette negyvennyolc órával a jelen okirat aláírása előtt, Preston – vágott vissza Arthur anélkül, hogy felpillantott volna az iratokból. – A végrendelet aláírásáról készült videófelvételt letétbe helyeztük a hagyatéki bíróságon. Hacsak nem szándékozik orvosi műhibapert indítani az orvosi kamaránál apja elmeállapotára hivatkozva, javaslom, hogy hallgassa végig a felolvasást.

Margaret aggódva kinyújtotta csontos kezét, és figyelmeztetően megragadta fia csuklóját. Magabiztos maradt a felszínen. Miért is ne lett volna az? Hónapokat töltött azzal, hogy segített Prestonnak mesterkedni Harrison háta mögött. Szentül hitte, hogy a megváltoztatott részvényátruházási papírokkal már sikerült biztosítaniuk a többségi szavazati jogokat.

– Folytassa, Arthur – parancsolta Margaret halkan, kimért gőggel. – Térjünk a lényegre!

Arthur megköszörülte a torkát, és belefogott a hivatalos bevezető cikkelyek felolvasásába. A személyes tárgyakról precíz pontossággal rendelkezett az elhunyt: Harrison felbecsülhetetlen értékű veterán fegyvergyűjteményét az állami történelmi társaságra hagyta; imádott, ritka Jaguar sportkocsiját a huszonöt éve hűséges személyi szerelőjére bízta; háromszázezer dolláros végkielégítést rendelt el a házvezetés legidősebb tagjainak, köztük kiemelten Mrs. Ortegának.

Ennek hallatán Margaret gúnyosan elhúzta a száját.
– Abszurd. Harrison világéletében túlfizette és elkényeztette a cselédséget.

Arthur ügyet sem vetett a megjegyzésre, hangja rezzenéstelen maradt.
– Ami a fő ingatlanvagyont illeti: a Wycliffe-kúria, a hozzá tartozó kilencvenhektáros birtoktesttel egyetemben, Margaret Whitmore-t illeti meg holtig tartó haszonélvezeti joggal, azzal a szigorú kikötéssel, hogy az ingatlanadókat és az épület fenntartási, restaurálási költségeit a saját személyes vagyonkezelői alapjából köteles fedezni, amelynek tőkeösszege a 2018-as értékbecslési szinten van zárolva.

Margaret szája döbbenten nyílt szét.
– Hogy mondja? Zárolva? De hisz a Wycliffe éves ingatlanadója egymagában kiteszi a…

– Csend legyen, anyám! – sziszegte Preston a fogai között, tekintetét le sem véve az ügyvédről. – A cég! Mi lesz a Whitmore Global sorsával?

Arthur lassan átfordította a nehéz pergamenlapot. A roppanó papír hangja valóságos ágyúlövésként visszhangzott a feszült némaságban.

– Ami a Whitmore Global Holdings többségi tulajdonrészét illeti, amely a III. Harrison Whitmore nevére bejegyzett ötvenegy százaléknyi A-osztályú szavazati jogot biztosító részvényt foglalja magában – olvasta Arthur, miközben hangja ünnepélyes, visszavonhatatlan ritmusba váltott. – Ezennel visszavonok minden olyan korábbi rendelkezést, átruházást vagy egyoldalú meghatalmazást, amelyet az én nevemben vagy meghatalmazásom révén léptettek életbe az elmúlt kilencven napban; különös tekintettel a Vanguard Shield Management LLC részére kezdeményezett részvénytranszferre.

Preston arcából az utolsó csepp vér is kiszaladt; bőre szürkévé és pergamenszerűvé fakult.
– De az egy törvényesen jóváhagyott strukturális átszervezés volt…

– Az egy hitelesítetlen, gyanús okirat volt, amelyen olyan aláírás szerepelt, amelyről ügyfelem eskü alatt vallotta, hogy soha nem hagyta jóvá – vágott közbe keményen Arthur, szúrós pillantást vetve a férfira a szemüvege felett. – Ennélfogva semmisnek tekintendő. Ami pedig az említett ötvenegy százalékos szavazati blokk további sorsát illeti: a módosított alapító okirat 4. szakaszának B. alpontja értelmében a többségi részvénycsomag nem száll át közvetlenül egyetlen vér szerinti örökösre sem.

– Tessék?! – sikoltott fel Margaret, félig felemelkedve elegáns foteljéből. – Harrison ezt nem merte volna megtenni!

– Ehelyett – folytatta Arthur hangosabban, elnyomva az asszony kétségbeesett tiltakozását – a részvények azonnali és teljes hatállyal átkerülnek a Harrison Whitmore Vagyonkezelői Alapítványba. Ezen alapítvány egyedüli vagyonkezelője teljes körű, kizárólagos és felülbírálhatatlan végrehajtói jogkörrel rendelkezik a részvények szavaztatásában, az igazgatótanácsi tagok kinevezésében vagy azonnali felmentésében, a vállalati eszközök átvilágításában, valamint vétójog illeti meg minden tőkebefektetést érintő kérdésben legalább huszonnégy hónapon keresztül.