Daniel a kezünkre nézett. Nagyon lassan, megfontoltan kihúzta az ujjait a szorításomból.

– Richard Lawson gyermeke – mondta. A név úgy csengett a nyelvén, akár a halálos méreg.

– Az én gyermekem – vágtam vissza azonnal, s az anyai ösztön hirtelen felcsapó lángként tört át a rettegésemen. – Az én babám, Daniel. Richardnak ott vannak az ikrei. Ott van neki Serena. Eladott engem, mint egy leírt vagyontárgyat. Semmit sem tud erről a gyerekről, és soha nem is fog megtudni semmit!

Daniel rövid, száraz hangot adott ki magából, ami inkább emlékeztetett köhögésre, mint nevetésre. Mindkét kezével végigsimított sűrű barna haján, elfordult tőlem, és a terasz kőkorlátja felé lépett. Rákönyökölt a meleg kőre, feje mélyen a vállai közé süppedt.

– Fogalmad sincs arról a világról, ahonnan jöttél, Eleanor – mondta, miközben továbbra is háttal állt nekem. – Vagy éppenséggel túlságosan is jól ismered, csak most hazudsz magadnak. Tényleg azt hiszed, hogy a Lawson család csak úgy veszni hagy egy vér szerinti örököst? Egy tizenöt milliárd dolláros birodalom feje és az anyja, aki magánhűbérbirtokként irányítja Manhattant, hagyni fogja, hogy felneveld a vérvonalukat egy olasz faluban egy mezei baleseti sebésszel?

– Nem kell megtudniuk! – Utánamentem a teraszra; a déli forróság nyitott kemenceként csapott meg. – Kétmilliárd dollárom van lenyomozhatatlan családi vagyonkezelőkben! Állandó letelepedési engedélyem van Olaszországban. Bármikor nevet változtathatok újra. Elmehetünk innen! Új-Zélandra, Chilébe, a világ végére! Daniel, szeretlek téged. Te mutattad meg nekem, milyen lehet egy valódi élet. Ez a baba… ez a baba egy tiszta lap. Együtt felnevelhetjük!

Daniel lassan megfordult. A szeme körül vöröslött a bőr, és az állkapcsának izmai olyan szorosan feszültek egymásnak, hogy egy ér lüktetett a halántékán.

– Tiszta lap? – kérdezte, s a hangja megremegett a megbántottság és a hitetlenség veszélyes elegyétől. – Eleanor, valahányszor ránézek majd annak a gyereknek az arcára, Richard Lawsont fogom látni. Valahányszor elmosolyodik, valahányszor megszólal, azon fogok rettegni, hogy a Lawson gépezet mikor bukkan fel a hegyek mögül, hogy ripityára zúzza az életünket. Nemcsak magadat hoztad el Olaszországba. Magaddal hoztál egy szellemet is. És most annak a szellemnek szívdobogása van.

Csendben elment mellettem, és visszalépett a villába.

Ott maradtam a forró kőteraszon, egyedül. Hallgattam, ahogy a nehéz bőrcipője végigkopog a terrakotta padlólapokon, majd a hálószobai szekrényajtó nyikordulását. Utána a sporttáska cipzárjának fémes húzását, és végül azt a fojtogató, visszavonhatatlan csendet, amellyel egy férfi elcsomagolja a közös jövőnket.

A teljes történet és a folytatás elolvasásához kattints ide a következő fejezetért.