Elővette a telefonját, és a képernyőt bámulta.

Vártam.

Tárcsázta, és kihívta a hangosítót.

Vera válaszolt a második csengésnél.

Clem közölte neki, hogy nem fog eljönni a születésnapi vacsorára.

Vera megkérdezte, miért.

Azt mondta, nekünk időre van szükségünk, hogy dolgozzunk a házasságunkon kívüli vélemények nélkül.

Vera hangja megremegett, és megkérdezte, hogy erőltetem-e.

Azt mondta, senki sem kényszeríti.

Megkérte, hogy kapcsoljon fel a telefonhoz.

Azt mondta, ez nem fog megtörténni.

Sírni kezdett, és azt mondta, már megrendelte a tortát.

Azt mondta, sajnálja a tortát.

Letette a telefont.

Clem letette a telefont, és rám nézett.

A kezei remegtek.

Megkérdeztem, hogy érzi magát.

Azt mondta, úgy érezte, mintha valami olyasmit tört volna el, amit nem lehet megjavítani.

Mondtam, hogy néhány dolgot meg kell törni.

Leült a kanapé másik végére.

Ott maradtunk, amíg a szoba be nem sötétedett.

Egyikünk sem kapcsolt fel egy villanyt.

Újra kipakoltam a táskát, de a hálószoba padlóján hagytam.

A cipzár nyitva maradt.

Clem észrevette, és nem kérte, hogy tegyem el a ruhákat.

Másnap reggel elment az ötödik tanácsadásra.

Hazajött, és azt mondta, hogy a terapeuta a telefonhívást szükséges szakadásnak nevezte.

Megkérdeztem, mit jelent ez.

Azt mondta, ez azt jelenti, hogy a régi rendszernek meg kell törnie, mielőtt új kialakulhatna.

Megkérdeztem, hogy hiszi-e, hogy kialakulhat egy új.

Azt mondta, meg akarja tudni.

Mondtam neki, hogy a hét végéig maradok.

Bólintott, és elkezdte vacsorázni.

Amíg főzött, én a pultnál álltam és figyeltem a kezét.

Még mindig remegtek, amikor a késért nyúlt.

Kíváncsi voltam, meddig tart majd a rázkozás.

Elgondolkodtam, vajon ott leszek-e, amikor abbahagyja.

A próbahét vasárnap ért véget.

Clem megkérdezte, maradok-e.

Mondtam, hogy egyelőre maradok.

Megkérdezte, mit jelent most.

Azt mondtam, hogy most azt jelenti, hogy legközelebb választania kell.

Azt mondta, megérti.

Visszatettem a ruháimat a szekrénybe.

Egy fiókot üresen hagytam Regina házában.

Az üres fiók olyan volt, mintha egy ígéretet tettem magamnak.

Aznap este feküdtünk az ágyban, és megkérdezte, hogy még szeretem-e őt.

Mondtam, hogy imádom azt a verziót, aki elnémította a telefont.

Azt mondtam, hogy még nem ismerem a többi verziót.

Azt mondta, hogy csak az első verzió akar lenni.

Azt mondtam, hogy a próbálkozás a kezdet.

Újra kézen fogva aludtunk el.

Ezúttal visszaszorítottam.

A szorítás kicsi volt.

Még mindig szoros volt.

## 3
. RÉSZ Három héttel a tárgyalás után Vera hívás nélkül jelent meg az ajtónál.

Válaszolta Clem, és hallottam a hangját a konyhából.

Azt mondta, hozta a születésnapi tortát, amit rendelt.

Beléptem a nappaliba, és megláttam a fehér pékségdobozt a kezében.

Clem közénk állt, karjait az oldalánál.

Vera rám nézett, és azt mondta, csak beszélni akar.

Mondtam, hogy beszélgethetünk a verandán.

Habozott, majd visszalépett a ki.

Clem követte, és becsukta maga mögött az ajtót.

Bent maradtam, és a nyitott ablakon keresztül hallgattam.

Vera elmondta neki, hogy lemondta a vacsorát, mert ő nem hajlandó eljönni.

Azt mondta, ez az ő döntése.

Megkérdezte, hogy rávettem-e neki ezt.

Azt mondta, ő maga hozta meg a döntést.

Sírni kezdett, és azt mondta, úgy érzi, elveszíti az egyetlen fiát.

Azt mondta, nem veszíti el őt.

Azt mondta, hogy elveszíti azt a verzióját, akinek nincsenek határai.

Hallottam, ahogy a pékség doboza megmozdul a kezében.

Megkérdezte, mit kezdjen a tortával.

Azt mondta, hazavihetné vagy kidobhatja.

Ezt kegyetlennek nevezte.

Azt mondta, őszinte.

Egy teljes percig csendben álltak.

Vera végül azt mondta, hogy otthagyja a tortát, és elmegy.

Clem azt mondta neki, hogy ne hagyja ott.

A dobozt mégis a verandán lépcsőjére tette, és elindult az autójához.

Clem belépett, és becsukta az ajtót.

Rám nézett, és azt mondta, nem hívta meg.

Azt mondtam, tudom.

Megkérdezte, hogy akarom-e, hogy dobja ki a tortát.

Azt mondtam, hogy azt akarom, hogy ő döntsen anélkül, hogy megkérdezném.

Visszament ki, és hallottam, hogy a doboz a kukában landol.

Amikor visszatért, az arca sápadt, de határozott volt.

Leültünk a kanapéra, és ő elmesélte az egész beszélgetést.

Megkérdeztem, hogy érzi magát.

Azt mondta, egyszerre érezte magát szomorúnak és könnyebbnek.

Azt mondtam, mindkét érzés igaz lehet.

Aznap este Mara írt, hogy még otthon vagyok-e.

Elmondtam neki, mi történt a tortával.

Írta, hogy Vera egyszer ugyanezt csinálta egy pitével.

Megkérdeztem, hogyan kezelte Clem a pitét.

Mara azt mondta, hogy megette, hogy megőrizze a békét.

Megmutattam Clemnek az üzenetet.

Elolvasta, és azt mondta, emlékezett a pitére.

Azt mondta, örül, hogy nem ette meg a tortát.

Megkérdeztem, hogy folytatja-e Mara példáját követni.

Azt mondta, hogy a példa segített neki látni a mintát.

Lefeküdtünk anélkül, hogy lekapcsoltuk volna a lámpákat a folyosón.

A kis fényesség szükségesnek tűnt.

Másnap reggel Clem terapeutája reggeli közben hívta.

A hangoshangosra kapcsolta, miután megkérdezte, hogy ez rendben van-e.

A terapeuta megkérdezte, hogyan sikerült a tornácbeszélgetés.

Clem mesélt neki a kukában lévő tortáról.

Azt mondta, ez előrelépés és gyász is.

Megkérdezte, meddig tart majd a gyász.

Azt mondta, a gyász addig tart, amíg a régi szerep számított.

A hívás után leült az asztalhoz, és a kávéját bámulta.

Megkérdeztem, megbánta-e a szemeteset.