A férjem aznap este úgy lépett be a fojtogató penészszagot árasztó, jéghideg lakásba, mintha nem hagyott volna minket hónapok óta a nyomor szélén éhezni, hanem csupán egy kissé elhúzódó, elegáns üzleti vacsoráról érkezett volna haza.

Ekkor Júlia asztali telefonja élesen megcsörrent. A nő felvette, hosszan, némán meghallgatta a hívót, majd lassan letette a kagylót.
– A nyomozóhatóság és a bank egyszerre jelentkezett – mondta, és a szemei Katalinra szegeződtek. – A ház illegális eladásából származó, tisztára mosott pénz egy jelentős részét már tegnap éjjel átutalták egy offshore számlára. Amely Katalin nevén van.
Katalin rémülten, kapkodva vette a levegőt, és nekinyomódott a falnak.
– Én… én esküszöm, erről semmit sem tudtam! Nem is tudok semmilyen külföldi számláról!
– A számlát ön nyitotta meg, a saját személyes irataival? – kérdezte Júlia kérlelhetetlenül.
– Igen, de András intézte az összes papírt, én csak aláírtam, amit kért! Azt mondta, befektetés!

András felé fordultam, érezve a végső győzelem ízét, ami mégis hamuízű volt.
– Hová tetted a maradék pénzt, András? Kinek adtad el a mi életünket?
A férjem nem válaszolt. Szemében puszta rettegés tükröződött.
Csak az ő telefonja kezdett el őrülten rezegni a mahagóni asztalon.
Egy ismeretlen, rejtett szám hívta.
András, mintha hipnotizálták volna, lassan felvette, hallgatott néhány fájdalmas másodpercig, majd minden maradék élet és szín kifutott az amúgy is beesett arcából.
– Nem… kérem… – nyögte a telefonba. – Azt a felvételt nem adhatják át a rendőrségnek. Mindent visszafizetek.

Júlia ragadozóként felkapta a fejét.
– Milyen felvételt emlegetnek, András?
András kiejtette a telefont a kezéből, felpattant, és a kijárat felé tántorgott.
– Anya, Boglárka… könyörgöm – suttogta, és a hangja most először igazi, nyers félelmet árasztott. – Ha ezt a csalást most a rendőrségen nyilvánosságra hozzátok, nemcsak engem csuknak le. Az az ember, aki a ház eladását a háttérből lebonyolította… az a maffia… mindannyiunkat el fog hallgattatni. A gyerekeket is.

A remegő kezével éppen a vastag üvegajtó fém kilincshez ért, amikor Júlia egy határozott mozdulattal bekapcsolta az asztali, nagy teljesítményű hangrögzítőt.
– Akkor talán, mielőtt elmenekülne, előbb hallgassuk meg közösen, mit is mondott ön pontosan azon a végzetes estén az uzsorásainak, amikor a saját gyerekeit abba a patkánylyukba vitte…

Kattints az alábbi linkre, és olvasd el a történet megdöbbentő, végső befejezését!Kattints ide a folytatásért