2. rész – A fémdoboz titka
A padlódeszka alatt egy sötét fémdoboz feküdt.
Nem volt nagy, körülbelül akkora, mint egy cipősdoboz, de amikor óvatosan kiemeltem a rejtekhelyéről, meglepően súlyosnak éreztem. A fém hideg volt, a tetejét pedig vastag porréteg borította, pedig a lakás minden más része makulátlanul tiszta volt.
Letettem a kandalló előtti kis asztalra, és néhány másodpercig csak néztem.
A szívem olyan hevesen vert, hogy szinte hallottam a saját dobogását a csendes szobában.
A rézkulcs pontosan illett a doboz zárjába.
Amikor elfordítottam, halk kattanás hallatszott.
Lassan felemeltem a fedelet.
A dobozban gondosan elrendezett iratok, lezárt borítékok, egy fekete USB-meghajtó és több fénykép feküdt. A legfelső borítékon ismét Margaret kézírását ismertem fel.
„Csak akkor olvasd el, ha teljesen egyedül vagy.”
Leültem a karosszékbe, amely a kandalló mellett állt, és feltéptem a borítékot. Ez a levél hosszabb volt, mint az első. Margaret apró, rendezett betűivel több oldalt is teleírt.
„Robertem,
ha a dobozt megtaláltad, akkor már tudod, hogy a faház nem az a lepusztult, értéktelen épület, amelynek mindenki hiszi.
Az elmúlt két évben titokban újíttattam fel. A külsőt szándékosan hagytam változatlanul. Nem akartam, hogy bárki kíváncsi legyen arra, mi található odabent. Egy idős, megbízható kivitelező végezte a munkát, akinek meghagytam, hogy senkinek se beszéljen róla. A házat azért készítettem elő, hogy ha én már nem leszek, legyen egy biztonságos otthonod, ahol békében élhetsz.
A faházhoz tartozó telek sokkal nagyobb, mint gondolnád. Közel negyven acre erdő, tisztás és hegyi föld tartozik hozzá, valamint egy természetes forrás használati joga is, amelynek értéke Kaliforniában évről évre növekszik.
Tavaly egy fejlesztő cég tizenkétmillió dollárt ajánlott a területért. Nemet mondtam. Nem azért, mert az összeget kevésnek tartottam, hanem mert azt akartam, hogy a döntés a tiéd legyen. Élhetsz itt csendben, eladhatod a föld egy részét, vagy megtarthatod mindazt, amit együtt építettünk. Senki sem kényszeríthet semmire.
A dobozban megtalálod a faház és a telek összes hivatalos iratát. Mindent a nevedre írattam.
Találsz továbbá egy vagyonkezelői számláról szóló igazolást is. Édesanyám örökségét évtizedeken át gondosan befektettem. Nem szóltam róla, mert soha nem akartam, hogy a pénz megváltoztassa az életünket. Ennek a számlának jelenleg több mint hárommillió-kétszázezer dollár az egyenlege. Kizárólag te férhetsz hozzá. Sem Vanessa, sem Brandon nem nyúlhat hozzá, és tartozás miatt sem lehet elvonni tőled.
De nem ezek a legfontosabb dolgok a dobozban.
Van valami, amit Brandonról tudnod kell.”
Megálltam az olvasásban.
A kezem annyira remegett, hogy a papírlapok halkan zörögtek.
Kint az eső egyre erősebben kopogott az ablakokon. A ház meleg volt, a kandallóban mégsem égett tűz, mégis úgy éreztem, mintha hirtelen lehűlt volna körülöttem a levegő.
Folytattam a levelet.
„Februárban, amikor a betegségem már előrehaladott állapotban volt, észrevettem, hogy szokatlan összegek tűntek el az egyik közös számlánkról. Először azt hittem, tévedés történt. Aztán Brandon véletlenül nálunk felejtette a táblagépét, és megláttam egy üzenetet, amelynek nem lett volna szabad ott lennie.
Egy banki alkalmazott arról értesítette, hogy a La Jolla-i villára felvett hitel jóváhagyása folyamatban van.
Csakhogy én soha nem kértem hitelt.
Robert, Brandon meghamisította az aláírásomat.
Egy millió hatszázezer dollárt vett fel a házunkra, miközben én kórházi kezelésekre jártam. A pénz nagy részét a csőd szélén álló vállalkozásába fektette, a többit pedig egy Megan nevű nővel költötte el, akivel több mint egy éve viszonya van.
Amikor mindezt megtudtam, magánnyomozót fogadtam.
A dobozban lévő fényképek, banki kivonatok és feljegyzések mindent bizonyítanak. Brandon azt tervezte, hogy a halálom után meggyőzi Vanessát a villa eladásáról. A pénzből kifizette volna a saját tartozásait, egy részét külföldi számlára utalta volna, majd elhagyta volna a lányunkat.
Tudom, mennyire fáj ezt olvasnod. Nekem is összetört a szívem, amikor szembesültem vele. Nemcsak azért, amit velem tett, hanem azért is, mert láttam, hogyan változtatta meg Vanessát.
Brandon évek óta azt ismételgeti neki, hogy mi visszatartjuk, hogy a mi korosztályunk már csak teher a fiatalok számára, és hogy az öröksége nélkül soha nem lehet igazán szabad. Vanessa gyenge volt, és hitt neki. Ez nem menti fel őt, de talán segít megértened, hogyan jutottunk idáig.
Nem mondtam el neked mindezt, mert az orvosod néhány hónappal korábban figyelmeztetett, hogy a szíved nem bírna el egy újabb súlyos sokkot. Gyűlöltem, hogy titkolóznom kell előtted, de nem kockáztathattam az életedet.
Holnap reggel kilenc órakor hívd fel a dobozban található névjegykártyán szereplő ügyvédet, Sarah Mitchellt. Mondd neki ezt a szót: levendula. Ő tudni fogja, ki vagy. Minden másolat megvan nála, és szükség esetén értesíti a bankot és a rendőrséget.
Ne mutasd meg a dobozt Brandonnak.
És bármennyire is haragszol Vanessára, kérlek, ne mondj le róla végleg. A lányunk hibázott, talán megbocsáthatatlanul, de mélyen legbelül még mindig ott van az a kislány, akit együtt felneveltünk. Ha egyszer képes lesz szembenézni azzal, amit tett, szüksége lesz az apjára.
Mindig szeretni foglak.
Margaret”
A levelet az ölembe ejtettem.
Percekig nem tudtam megszólalni.
A harag, a gyász és a megkönnyebbülés egyszerre szorította össze a mellkasomat. Margaret az utolsó hónapjaiban, betegen és egyre gyengébben, nemcsak az én jövőmről gondoskodott, hanem bizonyítékot gyűjtött egy ember ellen, aki a családunkat akarta tönkretenni.
