– Mégsem tiltottad le a belépőkártyámat – suttogta Lisandra, ujjhegyeivel végigsimítva a férfi erős állkapcsának vonalán. – Unatkozol, Daniel. Az egész életed egy steril múzeum. A feleséged pedig nem több egy kísértetnél, aki egy hatalmas, üres házban ül, és csak arra vár, hogy hazatérj. Felépítettél egy világbirodalmat, de közben teljesen elfelejtetted, milyen érzés igazán élni.

Sűrű, fojtogató csend telepedett a szobára. Camila a folyosón, az ajtón kívül lélegzetvisszafojtva várt. Várta, hogy Daniel a védelmére keljen. Várta, hogy a férje kikérje magának ezt a sértést, és elmondja: Camila volt mindig is a horgonya, a társa, a nő, aki hetekig hajlandó volt instant tésztán élni vele, amikor még semmijük sem volt a világon, csak a közös álmaik.

Ehelyett Danielből kiszakadt egy hosszú, súlyos, lemondó sóhaj.

– Camila már évekkel ezelőtt feladta az álmodozást – mondta, és a hangja teljesen lapos volt, mentes mindenféle érzelemtől, mintha csak egy üzleti jelentést olvasna fel. – Nem akarja ezt a birodalmat. Ő csak görcsösen ragaszkodik a múlthoz, és ahhoz próbál kapaszkodni.

– Akkor hagyd meg neki a múltat – suttogta Lisandra, és újra megcsókolta. – Magadnak pedig add meg a jövőt.

Az ajtón kívül Camila úgy érezte, mintha a padló hirtelen megdőlt volna a lába alatt. A tüdőjébe áramló levegő jéggé fagyott, apró szilánkokként hasogatva a mellkasát. Mégsem ejtette le a papírzacskót. Egyetlen könnycsepp sem gördült le az arcán. Ehelyett egy furcsa, dermesztő, rémisztő nyugalom áradt szét a testében – pontosan olyan süket és nehéz csend, ami a sűrű erdőkre telepszik rá a mindent elpusztító villámcsapás előtti másodpercekben.

Lenézett a kezében lévő, drága táskára. Odabent, a sötétben a három terhességi teszt csendben várakozott az apró, fehér babacipők mellett.

Feladta az álmodozást.

Halkan hátra lépett egyet. Egyetlen, hangtalan lépést. Majd még egyet. Hátat fordított a nyitott ajtónak, és lassan, egyenletes tempóban elindult a vastag szőnyeggel borított folyosón a privát lift felé. A fém ajtajok egy lágy, diszkrét csilingeléssel nyíltak szét előtte. Belépett a fülkébe, megnyomta a földszintet jelző gombot, és üveges tekintettel végignézte, ahogy a tükröződő üvegajtók végérvényesen bezárulnak a házassága felett.

Amikor leért a mélygarázsba és beszállt az autójába, a Siam Expressből hozott barna papírzacskót gondosan az anyósülésre helyezte. Lassan kicipzározta a kézitáskáját, kivette belőle az apró, kötött babacipőket, és hosszú percekig csak meredt rájuk a jármű hűvös, sötét utasterében.

Egyetlen könnyet sem ejtett.

Ehelyett Camila elfordította a slusszkulcsot, beindította a motort, kigurult a hideg, szakadó chicagói esőbe, és örökre elhajtott Daniel Devereaux életéből.

Kíváncsi vagy, hová vezet Camila útja, és hogyan vág vissza a nő, aki mindent elveszített, de a legnagyobb ajándékot hordozza a szíve alatt? Kattints az alábbi linkre, és olvasd el a teljes történetet most!
[Olvasd el a folytatást itt]