2 | Negyven mérföldre északra Beckett korábban számtalanszor elképzelte már, milyen érzés lehet elveszíteni mindent: embereket, temérdek pénzt, stratégiai fontosságú kikötőket és a nehezen megszerzett hatalmat. Még saját temetésének komor, eső áztatta képe is megfordult olykor a fejében a sötétebb éjszakákon.

Laurel hitetlenkedve meredt rá. Nora volt az egyik név, amit ő maga is felírt arra a bizonyos listára. A véletlen annyira valószínűtlennek tűnt, hogy szinte hisztérikus nevetésben tört ki. Aztán észrevette, hogy Celia feszülten figyeli az étkezde ablakát.

– Miért pont Norát említette? – kérdezte Laurel lassan, minden szavát megfontolva.
Celia letette a porceláncsészét. – Mert ő mondta nekem, hogy lehet, hogy erre jön egy nő, akinek kétségbeesetten segítségre van szüksége. Nem mondott nevet, én pedig nem kérdezősködtem.

A diner hirtelen ijesztően csendesnek tűnt.

– Ki szólt Norának?
– Kérdezze meg tőle maga. Én csak egy fuvart ígértem.

Laurel komolyan elgondolkodott az azonnali menekülésen. Végül mégis megkérte Celiát, hogy vigye el a rendelőig. Egy vadidegen előre tudta az útvonalát. Ez jelenthetett megmentést, de azt is, hogy egyenesen egy gondosan felállított csapdába sétál. Úgy döntött, hogy az utazás utolsó szakasza felett megtartja az irányítást, és két utcával a cél előtt kéri a kiszállást.

A klinikán Nora egy diszkrét oldalsó bejáratnál fogadta. Egy talpraesett, szókimondó, ötvenes éveiben járó asszony volt, aki Laurel édesanyját ápolta annak végső, fájdalmas betegsége idején. Ölelésük rövid volt ugyan, de azonnal áttörte Laurel eddig fenntartott, törékeny önuralmát.

– Gyere be – mondta Nora lágyan. – Úgy nézel ki, mintha átúsztál volna egy megáradt folyót.
– Csak egy átereszt.

Nora egy vastag, meleg takarót terített a fázós vállakra. – Elég régóta ismerlek ahhoz, hogy ne követeljek azonnali magyarázatot. De tudnod kell, hogy Daniel Mercer tegnap felhívott engem.
– Daniel? Évek óta nem is beszéltem vele.
– Azt mondta, a neved olyan titkosított nyilvántartásokban bukkant fel, amelyek halálos veszélybe sodorhatnak. Arra kért, álljak készenlétben, ha esetleg megkeresnéd.

Laurel remegő ujjakkal megmutatta Norának a kedvezményezetti számláról készült fotót. Az ápolónő szája szigorú vonallá préselődött.

– Pontosan ettől rettegett.

Laurel engedélyt kért, hogy a rendelő hátsó irodájából felhívhassa Danielt. A szám hosszan, válasz nélkül csengett. Végül egy gépies hang közölte, hogy a hangposta megtelt.

A város túlsó végén Beckett eközben Tarynnak esett neki a birtok egyik elegáns vendéglakosztályában. A nő egy mélyvörös selyemköntöst viselt, kifogástalan testtartással ült a kanapén, és sokkal inkább tűnt sértettnek, mintsem rémültnek.

– Megígérted, hogy megvédesz! – vetette a férfi szemére.
– Azt ígértem, hogy egyetlen éjszakára biztonságos menedéket nyújtok. Nem pedig helyet a házasságomban.
– Te magad hoztad meg a döntést, amikor a védelmedbe vettél.

Beckett állkapcsa megfeszült az elfojtott düh miatt. – Szörnyű, megbocsáthatatlan döntést hoztam. De ez még nem tesz téged a feleségemmel egyenrangúvá.

Taryn arckifejezése megkeményedett. Konokul ragaszkodott ahhoz, hogy egy azonosítatlan, arctalan férfi azzal fenyegette meg, hogy nyilvánosságra hozza viszonyukat és kegyetlenül megbünteti őt. Beckett neveket, konkrét dátumokat és kézzelfogható bizonyítékokat követelt. A nő azonban semmi olyat nem tudott felmutatni, amit ellenőrizni lehetett volna.

– Valaki téged használt fel, puszta eszközként, hogy bejuthasson a házamba – jelentette ki a férfi jéghidegen.
– Talán a feleséged használta fel ezt, hogy megbüntessen téged.
– Soha többé ne beszélj róla úgy, mintha ő tehetne arról a pusztításról, amit én okoztam!

Taryn a vita során most először tűnt bizonytalannak. Beckett azonnal utasította Pierce-t, hogy gondoskodjon egy biztonságos, távoli szállodáról és egy független sofőrről a nő számára. Nem maradhatott tovább a birtokon. Szárazon közölte vele, hogy mindennek vége közöttük.

Ez egy olyan lépés volt, amelyet már hosszú hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tennie. Bár a tegnap esti tragédiát már semmi sem tehette meg nem történtté.

Röviddel ezután a Shaw egyik vezető könyvelője egy rendkívül nyugtalanító jelentést továbbított Pierce-nek. Számos nagy értékű szerződésen Laurel elektronikus aláírása szerepelt, pedig a nő életében soha nem használta a belső pénzügyi rendszert. A rejtélyes kedvezményezett számla egy North Lantern Group nevű, homályos hátterű holdingcéghez kötődött. Dollármilliók áramlottak keresztül rajta, beleértve az ismeretlen címzetteknek folyósított hatalmas kifizetéseket is. Ha a hatósági szabályozók valaha is fényt derítenek erre a kiterjedt hálózatra, a papírok szerint egyedül Laurel tűnne felelősnek a csalásokért.

Pierce hunyorogva tanulmányozta a tranzakciók pontos dátumait. – A gyanús mozgások pontosan tizennyolc hónappal ezelőtt kezdődtek.
– Pontosan akkor, amikor Graham Voss átvette a privát főkönyvek teljes körű kezelését – jegyezte meg Beckett komoran.
– És egybeesik azzal az időszakkal is, amikor Taryn elkezdett megjelenni a Shaw Alapítvány exkluzív eseményein.

A mozaikdarabkák lassan összeálltak, bár egyik férfi sem tudhatta biztosan, hogy a kapott kép a valóságot tükrözi-e. A szerető talán csak egy jól megtervezett figyelemelterelés volt. A rejtett, offshore jellegű számla lehetett a valódi, sötét indíték. Laurel talán önszántából szívódott fel, hogy elmeneküljön Beckett elől – de az is lehet, hogy valaki könyörtelenül vadászott rá, nehogy nyilvánosságra hozza, mit is rejtenek valójában ezek a hamisított dokumentumok.

A klinikán Laurel végre hívást kapott Danieltől. A férfi hangja vékony volt, kapkodó és átható rettegéssel teli.