Elmosolyodtam. Kilenc hónapnyi rettegés, bujkálás, folyamatos titkolózás és mély magány után végre megpihenhettem.
Tudtuk nagyon jól, hogy a külvilágban holnap reggel gigantikus vihar fog kitörni: a gazdasági lapok címlapjai a Mercer-birodalom totális bukásától, a részvények zuhanásától és Grant letartóztatásától fognak hangoskodni. Azok a fényűző klubok, ahol anyám oly büszkén páváskodott évtizedeken át, most azonnal elfordulnak tőlük, a mesterségesen épített vagyonuk elenyészik, a társasági életük pedig pillanatok alatt hamuvá válik.
De itt, ebben a csendes, meleg kórteremben mindez már nem számított semmit.
Elias óvatosan, szeretetteljes mozdulattal betakarta Noah-t egy puha takaróval, majd felém nyújtotta a jobb kezét. Az ujjaink szorosan, elszakíthatatlanul összefonódtak – pontosan úgy, ahogy a kisfiunk pici ujjai fonódtak az enyémre alig néhány perccel ezelőtt.
– Készen állsz az új, igazi életünkre, Claire? – kérdezte Elias halkan, mosolyogva.
– Készen – bólintottam, és most először az egész életemben teljes bizonyossággal tudtam, hogy igazat mondok.
Már nem voltam a Mercer család elnyomott, csendes, rettegő áldozata. Anya voltam, egy erős nő, aki megvédte a gyermekét, és aki mellett végre ott állt a férfi, aki nemcsak szeretni, de feltétel nélkül óvni is tudta minket a mindenségtől.
Ha szeretné megismerni a Mercer-birodalom bukásának és Claire új életének a folytatását, kattintson ide a részletekért!
