És én? Én is tanultam valamit abban a végtelen, sötét tizenhárom órában, amikor a kórházi váró rideg fényei alatt egyedül virrasztottam. Megtanultam a legfájdalmasabb, de legértékesebb leckét: az, hogy mindenki a te válladra támaszkodik, hogy te vagy az alap, aki mindent megtart… az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy némán és engedelmesen el kell fogadnod egy olyan családot, amely csak és kizárólag akkor emlékszik a telefonszámodra, amikor szükségük van belőled valamire. Az igazi szeretet nem tranzakcionális. És néha egyetlen nyomorult cent az ára annak, hogy visszavásárold a saját szabadságodat és az önbecsülésedet.