Bradley egyre kényelmetlenebbül fészkelődött a székében, miközben a bírónő a levelezéseket tanulmányozta. Az ügyvédje kétségbeesetten próbálta a munkámat a “hagyományos, feleségtől elvárható támogatói háttérmunkának” beállítani. Válaszként elővettem a cég hivatalos projekt-naplóit. Megmutattam a bíróságnak a rám bízott felelősségi köröket és a ledolgozott, dokumentált munkaóráimat. Bebizonyítottam, hogy éveken át ténylegesen a cég jogi és operatív igazgatójaként tevékenykedtem – méghozzá teljesen ingyen, fizetés nélkül.
A végső döfést azok a hivatalos pénzügyi kimutatások jelentették, amelyeket egy kereskedelmi banknak készítettünk egy jelentős hitelfelvételhez. Ezekben a hivatalos, hitelesített dokumentumokban Bradley saját kezűleg a vállalat “jogi és kereskedelmi műveletekért felelős igazgatójaként” tüntetett fel engem. A bank a hitelkérelem elbírálásakor részben az én komoly szakmai és jogi tapasztalatomra támaszkodott a cég megbízhatóságának megítélésekor. Minden egyes oldalon ott díszelgett Bradley aláírása.
Price bírónő hosszan, átható tekintettel vizsgálta a papírokat, majd levette a szemüvegét. „Mr. Hayes, legyen szíves megmagyarázni: miért nevezi a feleségét a hitelkérelmében a cég felsővezetőjének, miközben a most benyújtott válási papírokban munkanélküliként hivatkozik rá?”
