Uncategorized

1. fejezet – A csend súlya

A hintóház antikolt, mélyvörös bársonyos ülései látszólag nyomtalanul elnyelték a hatvan meghívott vendég elegáns, halk zümmögését, ám a levegő megmagyarázhatatlanul vékonynak, szinte oxigénhiányosnak tűnt. Mintha a hatalmas, boltíves térből valami…
Uncategorized

A búcsúztató szertartás már jóval több mint egy órája véget ért, ám a kegyetlen, csontig hatoló őszi szél, amely a templom ódon udvarán süvített keresztül, valami egészen másfajta, fojtogatóan nehéz csendet hozott magával. A távolabbi rokonok, az egykori jó barátok és a felszínes, alkalmi ismerősök hada fokozatosan, szinte megkönnyebbülten szétszéledt.

Sietős, betanult mozdulatokkal fejezték ki részvétüket, egy-egy erőtlen ölelést osztottak ki, és gépiesen suttogták a levegőbe az üres ígéretet, miszerint „hamarosan feltétlenül keresni fogják egymást”. Aztán sietve beszálltak a járó…