Megállt tőlem néhány lépésnyi távolságra, zsebre dugott kézzel, és egy ideig egyikünk sem mert szólni. Csak a tücskök ciripelése töltötte be a feszült teret.
Végül megszólalt. A hangja hihetetlenül halk volt, megtört és reménytelenül fáradt.
– Claire – kezdte, de a szó szinte elhalt a torkán. – Mondani kellett volna valamit azon az asztalnál.
Hirtelen felé fordultam, s a tekintetem számonkérően fúródott az övébe.
– Akkor miért nem tetted?
Hosszú, végtelennek tűnő másodpercekig csak némán nézett rám a megkopott fényben. A vállai megereszkedtek, az arcára mély árnyékot vetett a veranda lámpája.
– Mert sokkal régebb óta félek anyádtól, mint gondolnád.
Ha szeretnéd megtudni, milyen sötét családi titok lappang az anya döntése mögött, és hogyan folytatódik Claire története, kattints ide a teljes regény elolvasásához!
