Az élet ment tovább. Végül megvettem a saját házamat, ami egy gyönyörű, tágas otthon volt, bár nyomokban sem hasonlított arra a hivalkodó, gigantikus kastélyra, amit a családom titkon elvárt volna tőlem. Az öreg Hondát is megtartottam még egy teljes évig; valahogy hozzám nőtt az évek során.

A vagyonom gondos elrejtése kilenc éven át sikeresen megvédte a bankszámlámat a kiszivattyúzástól, de az az ominózus, elmaradt esküvő valami sokkal értékesebbre és mélyebbre tanított meg. Megtanultam, hogy a pénz sosem változtatja meg azt, aki valójában vagyok. Csak arra képes, hogy tűpontosan, kíméletlenül rávilágítson arra, hogy más emberek valójában mennyit gondolnak az én emberi értékemről akkor, amikor szentül hiszik, hogy egyetlen fillérem sincs. És ez az igazság, bármilyen fájdalmas is volt szembenézni vele, végül felszabadított.