Sarkon fordultam, kikerültem a kanapé sarkát, és sietős léptekkel a folyosó felé indultam.

Hallottam még, hogy a hátam mögött apám bizonytalanul elkezdi mondani a nevemet, de egyetlen másodpercre sem lassítottam a tempómon.

Felmentem a lépcsőn, miközben a talár nehéz szövete folyamatosan a lábamhoz dörzsölődött, beértem a szobámba, és kíméletlenül magamra csuktam a faajtót.

Néhány lélegzetvételnyi idő múltán Noah hangja szűrődött át tompán a vékony gipszkarton falon keresztül a földszintről.

Megkérdezte apámtól:

– El fogod mondani neki az igazságot?

És a kérdésre odalentről semmilyen válasz nem érkezett.

Kíváncsi vagy a történet folytatására és arra, hogy milyen rejtélyes családi titkot hallgatott el az édesapa a lánya elől?

👉 Kattints ide a folytatás elolvasásához és a teljes fejezet megnyitásához!