Sarkon fordultam, kikerültem a kanapé sarkát, és sietős léptekkel a folyosó felé indultam.
Hallottam még, hogy a hátam mögött apám bizonytalanul elkezdi mondani a nevemet, de egyetlen másodpercre sem lassítottam a tempómon.
Felmentem a lépcsőn, miközben a talár nehéz szövete folyamatosan a lábamhoz dörzsölődött, beértem a szobámba, és kíméletlenül magamra csuktam a faajtót.
Néhány lélegzetvételnyi idő múltán Noah hangja szűrődött át tompán a vékony gipszkarton falon keresztül a földszintről.
Megkérdezte apámtól:
– El fogod mondani neki az igazságot?
És a kérdésre odalentről semmilyen válasz nem érkezett.
Kíváncsi vagy a történet folytatására és arra, hogy milyen rejtélyes családi titkot hallgatott el az édesapa a lánya elől?
👉 Kattints ide a folytatás elolvasásához és a teljes fejezet megnyitásához!