Szeretném előre világossá tenni valamit.
Nem voltam naiv azzal kapcsolatban, hogyan reagál a családom.
Abban a házban nőttem fel.
Tudtam anyám csalódottságának formáját, mielőtt kinyitotta a száját, de nem számítottam erre gyerekként.
Anyám, Diane, egy szoros, képtudatos háztartást vezetett.
A vasárnapi vacsorák kötelezőek voltak.
Az árleveleket úgy tárgyalták, mint negyedéves eredmények.
Apám, Gary, 31 évig dolgozott kereskedelmi biztosítási szakértőként, mielőtt nyugdíjba vonult.
És mindenhez egy hitelesítői ösztönt hozott.
Kockázat, felelősség, egy ember értéke papíron.
A nővérem, Clare 9 évvel idősebb volt, egy fogorvoshoz, Dr. Paul Renerhez ment feleségül, és egy ötszobás házban élt Rancho Santa Fe-ben, ahol egy medencét kétszer is felújította.
Hat évet töltött, és saját bevallása szerint egy karácsonyi vacsorán, két évvel korábbi, több mint 90 000 dollárt tett IVF-re, mielőtt ő és Paul abbahagyták a próbálkozást.
Ezen a napon sem gondoltam eszembe, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok.
Gondolkodtam a hemedire, és arra, hogy Pria pár hónapig egy bölcsőt foglalna a nappaliban.
Az első figyelmeztető jel 11 hetes korban jött.
Anyám meghívott ebédre, csak ketten, ami sosem történt meg, egy kávézóba Carlsbadban.
Kérdezett az apáról, aki nem volt a képen, és inkább nem éltem volna újra azt a beszélgetést kétszer.
