– Bennett százados – mondta Daniel csendesen, s hangja elnehezült az elhallgatott évektől. – A küldetés teljesítve. Most már pihenhet.

A könnyek égették a szememet a feszültségtől, de nem voltam hajlandó megadni Victoriának azt az elégtételt, hogy sírni lásson. Felálltam, kihúztam magam, és egyenesen anyám szemébe néztem.

A hazugságainak uralma véget ért. Az enyém pedig épp most kezdődött.

A teljes, vágatlan történet és a következő fejezetek elolvasásához kattints az alábbi linkre a folytatásért!