Csendben, minden hirtelen mozdulat nélkül segítettem sárral borított, remegő feleségemnek talpra állni, miközben a saját fiunk, a vérünk, azzal vádolta az édesanyját, hogy ügyetlen. Nem kiabáltam. Nem álltam le vitatkozni, nem emeltem fel a hangom a felháborodástól. Csupán egyetlen csendes, de határozott lépést tettem, egyetlen döntést hoztam – és hirtelen a zene elhallgatott, a nyitott bárok bezártak, és a méregdrága, luxus esküvői fogadásuk a szemük láttára kezdett semmivé foszlani.