A bírósági vizsgáló nem tudta a gyilkosságot kizárólag a régi toxikológiai eredmények alapján megállapítani, de a nyomozók felfedezték, hogy Rachel vérében két gyógyszer volt, amelyeket soha ne kombináljon. A gyógyszertári nyilvántartások szerint egy receptet Rachel igazolványával vettek fel azon a napon, amikor Rachel fizikailag képtelen volt elhagyni a házat.

A gyógyszertárból készült biztonsági felvételeket évekkel korábban törölték.

Azonban a nyugton lévő aláírás megmaradt.

Egy kézíráselemző úgy találta, hogy ez összhangban áll Melissa írásával.

A biztosítási űrlap egy másik gyengeséget is tartalmazott. Egy korábbi biztosítási ügynök emlékezett Melissára, mert ő személyesen vitte el a papírokat az irodába. Azt állította, hogy Rachel túl beteg ahhoz, hogy részt vegyen. A tanúk aláírásai két olyan személyhez tartoztak, akik Melissa-val dolgoztak együtt az otthoni gondozó ügynökségnél.

Mindketten eleinte tagadták, hogy emlékeznének a dokumentumra.

Ezután az egyik elfogadta az immunitást, és beismerte, hogy Melissa ötszáz dollárt fizetett neki, hogy tanúként aláírjon, anélkül, hogy látta volna Rachel aláírását anélkül, hogy bármit is aláírt volna.

Az ügyészek továbbra is nehéz problémával szembesültek. Csalást és lopást bizonyítani lehetne. A gyilkosság nehezebb volt. A védelem azzal érvelhet, hogy Rachel véletlenül kombinálta a saját gyógyszerét, vagy hogy Michael adta be a halálos adagot.

Aztán Lily eszébe jutott a kék jegyzetfüzet.

“Anyám vezetett nyilvántartásokat,” mondta Holt nyomozónak. “Minden tablettát felírt, mert félt túl sokat venni.”

“Tudod, hol van a jegyzetfüzet?”

“Az éjjeliszekrénye alsó fiókjában volt. Miután Melissa beköltözött, eltűnt.”

A tisztek már átkutatták a Mercer házat, de a jegyzetfüzet nem volt ott. Lily megkérdezte, átkutatták-e a garázs feletti padlástért.

“Melissa dobozokat tárol ott,” mondta. “Sosem engedett közel menni hozzájuk.”

Egy második végzést is jóváhagytak.

A kék jegyzetfüzetet egy lezárt műanyag dobozban találták meg régi adóiratok alatt. Rachel kézírása dokumentálta minden adagot, amit élete utolsó hat hónapjában vett be.

Az utolsó oldalon, amelyet halála előtti délután írtak, Rachel feljegyezett egy vitát.

Melissa pénzt követelt.

Rachel jogosulatlan visszavonásokat fedezett fel, és az ügynökségnek jelentette volna. Azt is írta, hogy Melissa nyomást gyakorolt rá, hogy írja alá a biztosítási papírokat.

Az utolsó mondat így szólt:

“Michael későn jön haza. Ma este mindent elmondok neki. Addig sem fogadok el semmit, amit Melissa ad.”

A jegyzetfüzet megváltoztatta a tokot.

Melissa ügyvédje azzal érvelt, hogy a bejegyzés csak azt bizonyítja, hogy a két nő vitatkozott. Az ügyészek pénzügyi átutalásokkal, hamis biztosítási dokumentumokkal, hamis gyógyszertári aláírással, módosított gyógyszernaplókkal és bizonyítékokkal válaszoltak, hogy Melissa Rachel éjszakai tablettáit adta be.

A nyomozók megvizsgálták Melissa internetes előzményeit is, amelyet egy régi, szinkronizált tableten keresztül őriztek meg, amelyet a tárolóból találtak meg. Rachel halála előtti hónapban végzett keresések során olyan kérdéseket tartalmaztak, amelyek a halálos gyógyszerkölcsönhatásokról, a toxikológiai vizsgálatokról, valamint arról, hogy a véletlen túladagolás érvénytelenítette-e az életbiztosítási igényeket.

Melisszát elsőfokú gyilkossággal, biztosítási csalással, hamisítással, egy fogyatékossággal élő felnőtt pénzügyi kizsákmányolásával és lopással vádolták.

Amikor bejelentették a vádakat, Michael ismét eljött hozzám.

Ezúttal Lily beleegyezett, hogy a hátsó udvarban találkozik vele. A verandán közelében maradtam, elég közel ahhoz, hogy közbelépjek, de elég távol, hogy ő irányítsa a beszélgetést.

Michael a piknikasztalnál ült.

Lily állva maradt.

“Sajnálom,” kezdte.

Megrázta a fejét. “Mit sajnálnál?”

“Mert nem hittem neked.”

“Csak ennyi?”

“Azért, hogy Melisszát behozta a mi otthonunkba. Azért, mert hagytad, hogy megbüntessen. Azért, mert kiabáltál, amikor megpróbáltad elmondani.”

Lily arca mozdulatlan maradt.

“És anya?”

Michael sírni kezdett. “Mindent meg kellett volna kérdőjeleznem, miután meghalt.”

“Te hozzámentél ahhoz az utolsóhoz, aki anyának adta a gyógyszereit.”

“Nem tudtam, mit tett.”

“Nem akartad tudni.”

Egy kezével eltakarta a száját.

Lily folytatta. “Amikor Melissa azt mondta, hogy loptam, elhitted neki. Amikor azt mondta, hogy én törtem el dolgokat, te hittél neki. Amikor azt mondta, hogy megtámadtam, láttad, ahogy a rendőrség elvitett.”

“Tévedtem.”

“Te voltál az apám.”

“Még mindig az vagyok.”

“Nem,” mondta Lily. “Te vagy az a férfi, akinek az kellett volna.”

Michael összerezzent, de nem vitatkozott.

Egy borítékot tett az asztalra. Benne volt egy másolat a kérelméről, amelyben a bíróságtól kérte, hogy meghosszabbítsa a gyámságomat a tizennyolcadik születésnapjáig.

“Nem akarok veled élni,” mondta. “Nem akarok telefonhívásokat. Nem akarok meglepetésszerű látogatásokat. Talán egyszer meggondolom magam, de az a döntés az enyém lesz.”

Michael a papírokat bámulta.

“Utálsz engem?”

Lily néhány másodpercig válaszolt.

“Már nem ismerlek eléggé.”

Visszament a házba, anélkül, hogy visszanézett volna.

Melissa tárgyalása kilenc hónappal később kezdődött a Middlesex megyei Felsőbíróságon.

A Lily elleni támadást a kapcsolódó bántalmazással és bizonyítékmanipulációval együtt tárgyalták, míg Rachel gyilkossági ügye volt az ügyészség érvelésének középpontjá. Az ügyészek egy mintát írtak le: Melissa azonosította a sérülékeny háztartásokat, gondoskodással szerezte az irányítást, elszigetelte egymástól a családtagokat, és érzelmi előadásokat használt a gyanú elterelésére.

A védelem Michaelt a lehetséges gyilkosként ábrázolta.

Hangsúlyozták, hogy ő kapta a legnagyobb biztosítási kifizetést, és azzal érveltek, hogy a gyász megbízhatatlanná tette őt. Azt sugallták, hogy Lily évekig tartó bántalmazást talált ki, mert utálta a mostohaanyját.

A stratégia talán működhetett volna, ha nem lettek volna felvételek.

Az esküdtszék hallotta, ahogy Melissa fenyegeti Lilyt.

Megnézték a konyhai videót.