Anyám térdre kényszerítette a terhes feleségemet. Az orvosi aktájában lévő hazugság csak a kezdet volt.

Anyám tekintete a dokumentumról az arcomra vándorolt.

Aznap délután először nézett féltnek rá.

“Nathaniel,” suttogta, “van valami, amit nem értesz.”

A aláírást bámultam.

Aztán Audrey-re, aki a hasát fogta, és próbált nem sírni.

És végül arra a nőre, aki felnevelt.

“Akkor jobb, ha elkezded elmagyarázni, miért tervezted elvinni a fiamat, mielőtt megszületett volna.”