Azt mondta: “Ne nyúlj a felvételhez. Ne szerkessz. Ne vágd le. Még ne küldd át senkinek. Exportáld pontosan úgy, ahogy van. Figyeld meg az időbélyegeket, és ma küldök valakit, hogy összegyűjtse az eredeti fájlokat, hogy a telefonod biztonsági mentési szoftvere ne törje meg a felügyeleti láncot.”
Türelmesen elmagyarázta, mintha ezt százszor is mondta volna, hogy ha a felvétel egy automatikus mentéssel szinkronizálódik, és tömörödött vagy újrakódolódott, egy védőügyvéd egy hetet vitathat azzal, hogy manipulálták az aktát, ahelyett, hogy egy hétig vitatkozna arról, mi is van rajta valójában.
Furcsa érzéketlenül értékeltem, hogy már három lépéssel előrébb gondolkodott ahhoz képest, amikor anyámnak volt egy ügyvédje, aki elég jó volt ahhoz, hogy ezt az érvet felhozza.
Reggel 6:00-kor Ortiz a lakásunkban volt egy bűnügyi helyszíni technikussal, egy Pria Anand-nevű nővel, aki lefotózta a termosztátot, ahol az lógott, vezetékeket levágtak egy lapos fejű csavarhúzóval, amit később anyám éjszakai táskában találtunk.
Állítólag visszahozta magával, ami azt jelezte, hogy nem ez az első alkalom, hogy használja, és a gyomrom olyan helyre húzódott, ahová nem is tudtam, hogy még mindig leeshet.
