– Anya, elment a józan eszed? – ordította el magát, miközben az asztalra csapott. – Nem lophatod el a saját fiam esküvőjét! Hogy volt képed ezt megtenni a hátunk mögött?

A vonal túlsó végén jeges csend támadt.

Ashley perceken belül sírva hívta fel a bátyját. A valóság pörölycsapásként érte: a háromszáz meghívó kint volt, a vendégek egy része már megvette a repülőjegyeket, a vőlegény tehetős családja pedig döbbenten nézte az összeomlást. Mark feltette azt az egyetlen, éles kérdést, amit senki sem mert feltenni a családban:
– Ashley, látott valaha bárki közületek egy olyan papírt, amin a te neved és a Hawthorne pecsétje szerepelt?
Nem. Linda puszta zsarolással és a kész tények erejével próbált kényszeríteni.

Aznap este Linda megjelent az ajtónkban. A kezében lobogtatta a koordinátorral folytatott e-maileket, de amikor Mark hideg tekintettel szembesítette azzal, hogy egy kötetlen levélváltás nem szerződés, az ereje elfogyott. Összeroskadt a kanapénkon.
– Azt hittem… azt hittem, ha a meghívók kimennek, nem mersz majd lemondani – suttogta a könnyeivel küzdve.
Mark ridegen nézett az anyjára:
– Nem félreértés történt. Csapdába akartál csalni minket, és a mi boldogságunkat dobtad oda a lányodnak.