– Ezt csak azért csinálod, hogy megalázz minket! – kiabálta Logan.
Közvetlenül a szemébe néztem. – Hat héttel a szombati incidens előtt kezdtem el vizsgálni ezt a vállalatot. A ti pénzügyi csődötök hozott ide. Annak, ami a kocsibehajtón történt, semmi köze nem volt a befektetési döntéshez.
Apám meredten nézte a papírokat. – Miért nem mondtad soha, hogy ennyire sikeres vagy?
Emlékeztettem arra, amikor három évvel ezelőtt utoljára próbáltam beszélni neki a cégemről. Fél perc után félbeszakított, a kockázati tőkebefektetést közönséges átverésnek nevezte, és azt mondta, keressek végre egy “tisztességes” szakmát.
Rebecca becsukta a mappáját. – Szerdáig van idejük eldönteni, hogy elfogadják-e a javasolt szerkezetátalakítást, vagy szembenéznek a hitelezők szerződéses szankcióival.
Apám hirtelen éveket öregedett. Logan követelte, hogy apám utasítsa el az ajánlatot, de az öreg rá sem hederített.
Amikor felálltam, hogy távozzam, apám halkan utánam szólt: – Ethan… beszélhetnénk négyszemközt?
Megálltam az ajtóban.
– Most az egyszer – mondtam. – De te fogsz hallgatni.
Apám követett az üres tárgyalóba, és becsukta az ajtót. Másodpercekig csak a szőnyeget bámulta. Aztán feltette azt a kérdést, amire évek óta vártam.
– Hogy a fenébe építettél fel egy ekkora céget anélkül, hogy bármelyikünk is tudott volna róla?
