A telefon hangszórója elég hangos volt a csendes helyiségben ahhoz, hogy a túloldalon beszélő férfi száraz, hivatalos hangját mindannyian halljuk:
– Vance úr. Arthur Pendelton beszél, a Hawthorne Systems igazgatótanácsának független jogi képviselője. Tájékoztatom, hogy a vállalat többségi részvényese aktiválta a Protokoll Hetet a regionális műveletekre vonatkozóan. Minden vállalati hozzáférése, beleértve a távoli asztalt, a jóváhagyási jogköröket és a belső adatbázisokat, azonnali hatállyal felfüggesztésre került. Kifejezetten utasítom, hogy a vállalati tulajdonban lévő eszközeit hagyja bekapcsolva, ne kíséreljen meg semmilyen adatot, üzenetet vagy naplófájlt törölni, és holnap reggel pontosan nyolc órakor jelenjen meg a központi irodában a belső vizsgálóbizottság előtt.

Brendan torka kiszáradt.
– Pendelton úr… én nem értem. Milyen többségi részvényes? Miről beszél?

– A részleteket holnap reggel tisztázzuk, Vance úr. Legyen ott nyolckor.

A vonal megszakadt.

A rövid sípoló hang úgy visszhangzott a teremben, mint egy ítélet. Brendan keze lassan lehanyatlott. Diane felugrott a helyéről, a széke hangosan megcsikordult a parkettán.

– Ez valami szánalmas tréfa! – kiáltotta, de a hangjában már nem volt erő, csak hisztéria. – Clara, milyen jogon nevezed te ezt a cégednek? A fiam évek óta vérét és verejtékét adja ezért a pozícióért! Te egy munkanélküli senki vagy, akit eltartott! Hogy mered azt hazudni, hogy közöd van a Hawthorne-hoz?

Ránéztem Diane-re. Nem emeltem fel a hangomat. Az igazságnak nincs szüksége ordításra ahhoz, hogy súlya legyen.

– A Hawthorne Systems kilenc évvel ezelőtt indult – mondtam. – Két egyetemi barátommal írtam az első logisztikai motort egy bérelt garázsban. Amikor a cég növekedni kezdett, és külső befektetők érkeztek, a részesedésemet egy holdingba szerveztem. Az Alder & Oak Holding jelenleg a szavazati jogok ötvennégy százalékát birtokolja. Az a holding pedig teljes egészében az enyém.

Brendan hitetlenkedve rázta a fejét.
– Te eladtad… Te azt mondtad, hogy kiszálltál a technológiai szektorból a házasságunk előtt! Azt mondtad, lezártad azt az időszakot!

– Soha nem mondtam, hogy eladtam – válaszoltam nyugodtan. – Azt mondtam, hogy nem veszek részt a napi operatív munkában. És ez igaz is volt. Miután az előző partnerem fenyegetni kezdett, a jogászok azt tanácsolták, hogy vonuljak vissza a nyilvánosságtól a saját biztonságom érdekében. Amikor összeházasodtunk, Brendan, megpróbáltam elmondani neked, mekkora vagyonom van valójában. De emlékszel, mit mondtál, amikor először hoztam szóba a vállalkozásomat? Azt mondtad, felejtsem el a múlt kudarcait, koncentráljak a családra, és bízzam rád a pénzügyeket. Te akartad azt hinni, hogy semmim sincs. Mert neked egy olyan feleségre volt szükséged, aki felnéz rád, nem pedig egy olyanra, aki három szinttel feletted áll a táplálékláncban.

Jessica eközben teljesen összeroskadt a székében. Az arcát a kezébe temette, majd rám nézett, a szemei vörösek voltak a pániktól.
– Clara… a vacsora miatt csináltad ezt? Azért, mert eljöttem ide Brendannel? Kérlek… én nem tudtam! Nekem szükségem van erre az állásra, a hiteleim…

– Nem, Jessica – fordultam felé, a hangom mentes volt minden bosszúvágytól. – A Protokoll Hetet nem a vacsora miatt aktiváltam. A vacsora mindössze arról győzött meg, hogy nincs értelme tovább várnom az aktiválással. A Belső Ellenőrzés már hetek óta vizsgálja a Brendan régiójához kapcsolódó gyanús szerződéseket.

Brendan tekintete megdermedt.
– Milyen szerződéseket?

– Tudod te pontosan – mondtam, a szemébe nézve. – Az elmúlt kilenc hónapban három olyan logisztikai beszállító kapott kiemelt, versenyeztetés nélküli megbízást a te területedről, amelyek árai harminc százalékkal haladták meg a piaci átlagot. A szerződéseket Diane csapata készítette elő a beszerzésen, a formai követelmények megkerülésével, és te írtad alá őket, túllépve a regionális jóváhagyási limitedet.

– Ez hazugság! – vágott közbe Diane, de a tekintete már ide-oda cikázott. – Minden szerződés szabályos volt! Minden számlát ellenőriztünk!

– Nem voltak szabályosak, Diane – feleltem. – Az egyik beszállító végső tulajdonosa Brendan egyetemi szobatársa és közeli barátja, amit a belső összeférhetetlenségi nyilatkozatban soha nem tüntetett fel. Te pedig hetek óta nyomást gyakorolsz a beosztottaidra, hogy könyveljék le a hiányos teljesítési igazolásokat.

Brendan felhorkant, a kétségbeesés és a düh furcsa keverékével:
– Bosszút állsz rajtam! Mert elhagytalak! Mert találtam valaki mást! Kitaláltad ezt az egészet, hogy tönkretedd a karrieremet!

– Egyetlen gombnyomással semmit sem lehet kitalálni, Brendan – mondtam fáradtan. – A Protokoll Hét nem ítél el senkit. Csak biztosítja a bizonyítékokat, lezárja a rendszereket, és független igazságügyi könyvszakértők kezébe adja az ügyet. Ha minden tranzakció tiszta volt, ha nem sértettetek meg semmilyen szabályt, a vizsgálat tisztázni fog titeket, és visszakapjátok a munkátokat. De ha nem… nos, arról nem én tehetek.

Jessica hirtelen megszólalt, a hangja remegett:
– Én is vizsgálat alatt vagyok? Én csak a rendezvényeket szerveztem… Brendan mondta, hogy ezeket a cégeket kell megbízni a promócióval!

– Ha nem vettél részt a csalásban, nincs mitől félned – mondtam Jessicának. – Menj be holnap, mondd el a vizsgálóbizottságnak a teljes igazságot, mutasd meg az összes e-mailt, és működj együtt. Az igazság az egyetlen, ami megvédhet.

Diane ekkor ismét megpróbált támadni:
– Csapdába csaltál minket! Elrejtetted előlem, hogy ki vagy! Ha tudtam volna, hogy te birtoklod a céget…