A megpróbáltatásaink nem értek véget aznap délután. A küzdelem neheze csak akkor vette kezdetét.
A bejárat előtt kék villogók fénye festette kísértetiesre a kastélyszálló fehér márványfalait. Adrián torkaszakadtából fenyegetőzött, miközben a bilincsbe vert kezét rázta felém a hatósági autó hátsó üléséről:
– Megbánod még ezt a napot, Olena! Elpusztítalak! Nélkülem a Sterling birodalom fél év alatt kártyavárként omlik össze!
Egyetlen izmom sem rándult meg. Szótlanul néztem, ahogy az autó szirénázva kanyarodik ki a főútra, magával ragadva az életemből a legnagyobb hazugságot. Az elhagyott kertben a virágszirmok szerteszét szóródtak a szélben, mint egy elkerülhetetlen ütközet utáni rommezőn.
Hat hónappal később.
A Sterling Developments belvárosi toronyházának legfelső irodájában álltam, a panorámaüveg előtt, és a lábaim alatt elterülő metropolist figyeltem. A nehéz idők elmúltak, a cégcsoport pedig erősebben és átláthatóbban működött, mint fennállása során bármikor. Adrián nemzetközi kapcsolatait és csalárd pénzmosó hálózatát az igazságügyi könyvvizsgálók porrá zúzták. A bíróság elsöprő bizonyítékok alapján mondta ki a bűnösségét, elrendelve a teljes vagyonelkobzást és a letöltendő börtönbüntetést. Nemhogy megszerezni nem tudta az örökségemet, de a saját mérhetetlen telhetetlensége egy szigorúan őrzött fegyház rácsai mögé zárta, ahonnan hosszú évekig nem remélhet szabadulást.
Mögöttem apró, totyogó léptek zaja törte meg a délutáni csendet. Megfordultam, és a szívem megtelt melegséggel.
Teréz nyitott be az ajtón, karján vezetve a tizenhét hónapos Leót, aki nevetve integetett felém az apró kezeivel. Amikor leguggoltam elé, boldogan szaladt a karjaimba, és puha kis kezével átkarolta a nyakamat.
– Anya! – mondta ki tisztán, csilingelő hangon, egyenesen a szemembe nézve.
Nem Adrián felé fordult a szó. Nem egy számító idegennek szólt. Nekem mondta, aki minden veszéllyel dacolva megóvtam őt.
Magamhoz szorítottam a puha fejecskéjét, miközben a lemenő nap sugara megcsillant a jobb kezemen lévő smaragdcsiszolású gyémánton – nem azon a gyűrűn, amit a csalárdság jelképeként kaptam volna, hanem azon az ékszeren, amellyel saját magamat leptem meg a függetlenségem és a Sterling birodalom fennmaradásának tiszteletére.
A sorsom nem tündérmeseként indult, de a szabadságomért és a fiam jövőjéért vívott harc minden küzdelmes pillanatot megért. És immár megingathatatlan bizonyossággal tudtam: soha többé nem engedem meg egyetlen férfinak sem, hogy azt higgye, én puszta eszköz lehetek az ő játszmájában.
Ha szeretnéd elolvasni a Sterling-birodalom felemelkedésének teljes, vágatlan háttértörténetét és Olena legújabb fejezeteit, kattints az alábbi linkre a folytatáshoz:
Kattints ide a folytatáshoz és a teljes történet elolvasásához!
