Diane Noah nagymamájaként lépett be az otthonunkba. És úgy távozott, hogy magával vitte a gyermekünket, mert szentül hitte: egy három hónapos csecsemő a kulcs hatszázezer dollárhoz.
A büntetőügy majdnem egy teljes évig húzódott. Diane ügyvédje azzal érvelt, hogy védencének sosem állt szándékában végleg megtartani Noah-t, és őszintén abban a tévhitben élt, hogy joga van őt ideiglenesen magával vinni. Az ügyészek azonban a puszta tényekre koncentráltak: szülői engedély nélkül elvitt egy csecsemőt, hamisított okiratokat használt, eltitkolta az úti célját, és átlépte az államhatárt, miközben anyagi haszonszerzés céljából próbált hozzáférni a gyermek vagyonához.
Melissa végül teljes mértékben együttműködött a nyomozókkal. Bevallotta, hogy mindent Diane tervelt ki. Melissa tudta, hogy a gyámsági iratok hamisak, de elhitte anyja kétségbeesett ígéretét, miszerint senkinek nem esik bántódása, és Noah vacsorára már otthon lesz. Ez a naiv hit súlyos árat követelt tőle. Vádalkut kötött, és olyan büntetést kapott, amely tükrözte a bűnrészességét, de a hatóságokkal való együttműködését is. Diane sokkal súlyosabb letöltendő börtönbüntetést kapott, miután bűnösnek vallotta magát az emberrabláshoz és az okirathamisításhoz kapcsolódó vádpontokban.
