Ezt akartam, mert a nővérem nem volt idegen számomra. Anyát elvitte az időpontokra, a kórházban várt, és csütörtök estéjét azzal töltötte, hogy felkelt, amikor mozgást hallott a vendégszobában. Fogorvosi rendelőben dolgozott, ahol minden hiányzás helyettes pótlást igényelt. Fáradt volt.
Semmi sem tűnt el a lépcsőm melletti bőrönd.
Beth, a hétvégi koordinátor válaszolt. Anya azonosította magát, és megkérdezte, hogy a vasárnapi foglalata még ott van-e.
Beth néhány rutinos kérdést tett fel, majd anya mondta, hogy maradhatok a hívásban.
“Lemondásom van, Mrs. Bennett.”
“Mikor?”
“Tegnap reggel. Tizenegy huszonhat.”
Péntek reggel. Denise lemondta az esti beszélgetés előtt, amikor azt mondta anyának, hogy társaságot szeretnék.
“Ki törölte?” kérdezte anya.
“A lányod, Denise, a foglalási kapcsolattartó.”
Ceruzáért nyúltam, aztán megálltam. Nem volt szükség arra, hogy a konyhámat nyomozássá tegyem. Anya közvetlen kérdést tett fel, és közvetlen választ kapott.
Beth óvatosan folytatta. “A cetli azt írja, hogy a másik lányoddal maradsz. Hogy otthon akarja látni a gondozásodat.”
Anya rám nézett.
“Nem tudtam, hogy ezt szervezik,” mondta.
“Sajnálom. Szeretnéd, ha megnézném a rendelkezésre állást?”
“Kérlek.”
Miközben Beth ellenőrizte, én a fizetésről kérdeztem. A lemondás a megengedett időn belül volt. A visszatérítés visszakerült Anyu eredeti kártyájára; Néhány munkanapba telt, mire megjelenik.
