A kapitány megnyomta a diszpécser hívógombját. Alig telt el húsz másodperc, és két egyenruhás repülőtéri rendőrtiszt jelent meg a nyitott beszállóajtónál, oldalukon a szolgálati felszereléssel.

– Tiszt urak, kérem kísérjék le a hölgyet a járatról rendzavarás miatt – mondta a kapitány.

Victoria még egy utolsó, gyűlölettel teli pillantást vetett rám, majd a táskáján fityegő kis ezüst repülőgép-lakatra nézett.

– Emlékszel még, kitől kaptad azt az átkozott ócskavasat? – sziszegte remegő ajkakkal.

– Pontosan emlékszem – feleltem halkan. – Én vettem neked, abban a hitben, hogy van szíved.

– Akkor tudd meg: nélkülem egy senki maradsz! Csak egy szánalmas fiú, aki apja árnyékában bujkál!

– Tévedsz – mondtam egyenesen a szemébe nézve. – Ma reggel jöttem rá végleg: nélküled vagyok igazán önmagam.

A rendőrök udvarias, de ellentmondást nem tűrő mozdulattal karon ragadták a nőt. Victoria tehetetlenül, zihálva hagyta el a kabint, miközben a prémium utasok soraiból hirtelen felcsattant egy szórványos, majd egyre erősödő taps. A beszállóajtó nehéz zökkenéssel bezárult mögötte, és a kabinra rátelepedett a várva várt, tiszta csend.

Ám a megkönnyebbülés csupán néhány másodpercig tarthatott.

A zsebemben lévő telefon váratlanul éles, sürgető csörgésbe kezdett.

A kijelzőre néztem: Dr. Bálint Márton, apám legbizalmasabb, régi ügyvédjének a neve villogott rajta.

Gyors mozdulattal felvettem:

– Alex – szólt bele a férfi, és a hangjában olyan mélységes feszültség vibrált, amit még soha nem hallottam tőle. – Hála az égnek, hogy elértlek, mielőtt a gép felszállt volna! A legfontosabb iratcsomót még nem mutattam meg neked.

A szívem kihagyott egy ütemet.

– Mi történt, Márton?

– Victoria nemcsak a társaság irányítását próbálta megkaparintani az elmúlt években. A ma hajnalban feltört titkos széf dokumentumai alapján kiderült: éveken át valaki szisztematikusan hamisította a kézjegyedet a háttérben. Millió dolláros kötelezettségvállalásokat írtak alá a nevedben!

A vér egyetlen másodperc alatt futott ki az arcomból.

– Ki tette ezt? Victoria?

Az ügyvéd a vonal túlsó végén hosszú másodpercekig hallgatott, csupán a nehéz légzését lehetett hallani.

– A bizonyítékok szerint az egyik elkövető valóban ő, aki most szállt le a gépedről. De van egy második aláírás is a papírokon, Alex. Egy olyan offshore hitelszerződésen, amelyet még ma éjfél előtt személyesen kell felbontanunk Genfben… Különben a társaság teljes, több százmillió dolláros adóssága a te nyakadba szakad, és a börtön vár rád. És az a második név… olyasvalakié, akiről azt hitted, a legfőbb szövetségesed ebben a harcban…

A kapitány aggódva lépett közelebb, látva a megváltozott arckifejezésemet:

– Alex úr… baj van?

Némán meredtem a lezárt kabinajtóra, miközben a hajtóművek újra felbőgtek alattam, és megértettem: az igazi harc az életemért nem lezárult, hanem éppen most veszi kezdetét.

Kattints ide a folytatásért és a rejtély leleplezéséért: Olvass tovább a történet folytatásához és a leleplezéshez!