“Apám dühös, és arról beszél, hogy teljesen visszavonul” – jelentette be.

Kortyoltam a kávémat, de nem válaszoltam azonnal.

Daniel töltött magának egy csészét, és a mosogatónak dőlt.

“Ki kell találnunk egy módot, hogy megoldjuk, mielőtt minden összeomlik,” mondta.

Vanessa az asztalra csapta a telefonját.

“Nincs mit megjavítani, ha aláírja a részvényeket, ahogy évekkel ezelőtt kellett volna,” vágta vissza.

Becsuktam a mappát, és mindkettőjükre néztem.

“Sosem ígértem a tulajdonjogot, hanem egy második esélyt,” mondtam.

Vanessa nevetése éles és rövid volt.

“Egy második esély, ami zsinórokkal és kontrollval járt,” vádolta.

Daniel megdörzsölte a halántékát.

“Anya, ha Richard elmegy, a cégnek nehezen fog terjeszkednie,” magyarázta.

Felálltam, és újratöltöttem a poharat.

“A cég fizetőképes volt, mert én finanszíroztam az első ingatlanokat, a bővítés mindig opcionális volt,” válaszoltam.

Vanessa végigsétált a konyha hosszában.

“Számodra opcionális, nekünk is szükséges, ha úgy akarunk élni, ahogy eddig éltünk,” mondta.

Letettem a poharat, és felé fordultam vele.

“Egy házban laksz, amit én vettem, és autókat vezetsz, amelyek a céghez voltak bejegyezve,” emlékeztettem rá.

Az arca összeszorult.

“Ezeket Daniel munkájával szereztük meg,” ragaszkodott hozzá.

Daniel kényelmetlenül nézett ki, de csendben maradt.

Újra kinyitottam a mappát, és egy kiemelt részre mutattam.

“Daniel menedzserként fizetést kap, a profit a Hartwell Holdingsnál marad” – tisztáztam.

Vanessa abbahagyta a járkálást, és a lapot bámulta.

“Szóval egész idő alatt a pénz sosem volt igazán a miénk,” suttogta.

Bólintottam.

“A cég költségeire és az ésszerű megélhetési költségekre volt elérhető, nem személyes tulajdonra,” mondtam.

Daniel végre megszólalt.

“Azt hittem, ha a befektetés megtörténik, kivásárolhatunk téged,” ismerte be.

Megnéztem az arcát, és láttam a fáradtságot.

“Sosem kérdeztél a felvásárlásról, mert inkább az illúziót szeretted,” válaszoltam.

Vanessa telefonja rezegett, és megnézte a képernyőt.

“Anyám az, tudni akarja, hogy eljösszünk-e ebédelni hozzájuk beszélgetni,” jelentette.

Visszamentem a helyemre.

“Menj el, megérdemlik, hogy hallják a teljes történetet tőled,” javasoltam.

Daniel megrázta a fejét.

“Nem hagylak itt egyedül mindezzel,” mondta.

Vanessa ránézett.

“Nem egyedül, megvannak a dokumentumai és az ügyvédje,” vágott vissza.

Majdnem mosolyogtam.

“Az ügyvédem délben találkozik Richard csapatával,” erősítettem meg.

Vanessa elővette a telefonját, és a lépcső felé indult.

“Felöltözöm, a szüleimhez megyünk, és ezt megoldjuk,” jelentette ki.

Daniel a konyhában maradt, miután elment.

“Sajnálom a tegnap estét,” mondta halkan.

Megnéztem a mártásfoltot, ami megszáradt a búzon, ami most egy szék fölött lógott.

“Bocsánat, hogy köpött, vagy bocsánat, hogy néztem, hogy megtörténik?” kérdeztem.

Összerezzent.

“Mindkettőt, meg kellett volna állítanom őt,” ismerte be.

Egyszer bólintottam.

“Kellett volna, de nem tetted,” mondtam.

Leült velem szemben, és végigsimított az asztal szélén.

“Folyton azt gondoltam, ha elég sokáig megőrizem a békét, minden javulni fog,” magyarázta.

Bezártam a mappát.

“Az a béke, ami egy embernek csendben maradását igényli, nem béke,” válaszoltam.

Fent a fiókok kinyíltak és zárultak, miközben Vanessa készült.

Daniel a lépcső felé pillantott.

“Fél, soha nem kellett ilyen következményekkel szembe néznie,” mondta.

Átgondoltam a szavait.

“Te sem,” válaszoltam.

Lenézett a kezére.

“Mi lesz most?” kérdezte.

Felálltam, és a poharam a mosogatóhoz vittem.

“Richard ellenőrzi a dokumentumokat, aztán eldönti, hogy befektet-e vagy elhagyja,” mondtam.

Daniel lassan bólintott.

“És ha elmegy?” – kérdezte.

Leöblítettem a poharat, és a rackre tettem.

“A cég továbbra is az én tulajdonom alatt marad, és te vagy menedzser, ha úgy döntesz, hogy maradsz,” mondtam.

Hosszú pillanatig csendben maradt.

“És ha nem maradok?” kérdezte.

Felé fordultam.

“Akkor felveszek valakit, a tulajdonok továbbra is védettek lesznek,” mondtam.

Vanessa egy szabott ruhában tért vissza, gondosan felkantott sminkel.

“Jössz vagy sem?” követelte Danieltől.

Közöttünk nézett.

“Elmegyek, de hallani akarom, mit mondanak,” döntött el.

Vanessa felkapta a táskáját.

“Rendben, de ne kérj bocsánatot semmiért, semmi rosszat nem csináltunk,” parancsolta meg.

Néztem, ahogy elmennek az ajtón keresztül.

A ház nagyobbnak tűnt, amint elmentek.

Felhívtam az ügyvédemet, és megerősítettem a déli találkozót.

Ezután végigsétáltam minden szobán, és megjegyeztem, mi a cégé.

A falakon lévő művészet, a bútorok, még a pincében lévő bor is.

Mindent a Hartwell Holdings vásárolt meg.

Visszamentem a konyhába, és kinyitottam a laptopomat.

Richard irodájáról érkezett egy e-mail, amelyben további adóbevallásokat kértek.

Átküldtem a könyvelőmnek egy rövid cetlivel.

Délután közepére Daniel írt, hogy az ebéd feszült volt.

Richard minden nagyobb vásárlásnál éles kérdéseket tett fel.

Vanessa védekezővé vált, és korán elhagyta az asztalt.

Nem válaszoltam.

Ehelyett egy egyszerű vacsorát készítettem, és egyedül ettem az asztalnál.

A betört ablakot egy ezermester borította be műanyaggal.

Eljött az este, és a ház csendes maradt.

Daniel sötétedés után visszatért, és a nappaliban talált engem.

“Richard holnap mindannyiunkkal találkozót akar,” mondta.

Becsuktam a könyvet, amit olvastam.

“Ott leszek,” egyeztem bele.

Leült a kanapé szélére.

“Vanessa arról beszél, hogy elköltözz, ha nem ruházod át a tulajdonjogot,” jelentette.

Félretettem a könyvet.

“Szabadon mozoghat, amikor csak akar,” mondtam.

Daniel megdörzsölte az arcát.

“Ez a mi otthonunk,” érvelt.

Találkoztam a szemével.

“Ez egy cég eszköze, itt élsz a kártérítésed részeként,” tisztáztam.

Döbbenten nézett rá.

“Tényleg azt kérnéd, hogy menjünk el?” – kérdezte.

Megráztam a fejem.

“Azt kérném, döntsd el, hogy a jelenlegi feltételek szerint folytatja-e vezetőként,” válaszoltam.