– De igen, meg kell tennem – felelte rekedten, mély fájdalommal a hangjában. – Valakinek a világon végre meg kellett tennie. Június huszonkettedikén, pontosan este hat óra tizenöt perckor a kopott teherautó megállt a kerítésünk mellett. Goldie pizsamában, két félresikerült copffal nyitotta ki az ajtót. Gunner intett neki, hogy fáradjon ki a verandára, majd határozott mozdulattal lerántotta a teherautó platóját takaró sötét ponyvát.
A lámpafényben előtűnő látványtól mindketten elnémultunk. Egy tökéletes, gyermekméretű, gyöngyházsárgán tündöklő motorkerékpár állt előttünk, amelyen minden egyes hegesztés a tökéletességről tanúskodott. Goldie tíz hosszú másodpercig meg sem tudott mozdulni a döbbenettől, majd teli tüdőből felsikoltott: „Ez az én motorom!”Mezítláb rohant körbe a jármű körül, ujjbegyével simogatta a fénylő lakkot, majd hirtelen Gunner nadrágjába kapaszkodva átölelte a térdét. A hatalmas, szigorú motoros meglepetten merevedett meg egy pillanatra, majd a tenyerével gyengéden átsimította a kislány haját.
– Nem tudom kifizetni önnek – mondtam elfojtott sírással a torkomban. – Még a legkisebb részletét sem.– Nem kérek érte semmit – válaszolta csendesen Gunner. – Évtizedek óta építek gépeket gazdag embereknek, akik évente csak néhányszor indítják be őket. Ez az első olyan motorom, amit valaki olyan számára készítettem, aki valóban teljes szívéből hitt benne. Másnap Cheryl elmesélte nekünk a fájdalmas igazságot. Tizenegy esztendővel ezelőtt elvesztették a drága kislányukat, Hazelt, aki csupán hétéves volt, amikor egy súlyos szívbetegség végleg elragadta tőlük. Hazel mindig egy sárga, kétszínű üléses motorkerékpárról álmodott – pontosan olyanról, amilyet Goldie azon a szombaton részletesen leírt. Amikor Gunner meghallotta a kislányom szavait, visszatért a sötét műhelybe, és rájött, hogy ezzel a munkával nemcsak egy idegen gyermek álmát váltja valóra, hanem a saját eltemetett gyászának is békét teremt. Azóta a mindennapjaink részévé vált, hogy Goldie délutánonként átkerékpározik a műhelyhez.
A kis bőrtáskákban a füzetei lapulnak, a fején a fekete sisak díszeleg, a régi kartonmotor pedig ott lóg a garázs falán, a csodálatos, igazi kis gép felett. Amikor elhaladnak egymás mellett, Goldie két ujját felemelve int, és Gunner pontosan ugyanúgy válaszol neki. Azóta tudom, hogy a valódi szeretet sosem múlik el attól, hogy valaki elhagy bennünket; csupán új, váratlan ösvényeket keres, és néha egy sárga motorkerékpár nyergébe pattanva gurul be egy másik tiszta szívbe. Lue lisää viranomaisavusta täältä
