Az ügyvédje válasza óvatos volt: nyomatékosan figyelmeztette Richardot, hogy a közös vagyonelemek eltüntetése a válás előkészítése során súlyos bűncselekménynek és vagyonkimentésnek minősül. Richard fittyet hányt a figyelmeztetésre.
Harmincnégy hónapon keresztül szisztematikusan csapolta le a közös megtakarítási számlánkat. Kisebb-nagyobb összegeket utalt át a Sterling Ridge számláira, részben fiktív befektetési költségként elkönyvelve, részben egy közeli barátja tanácsadó cégén keresztül átmosva. A kimentett összeg meghaladta a 310 000 dollárt.
– Mindent sikerült elrejtenie? – kérdeztem, és a kezem remegett a papírlapok felett.
Sarah elmosolyodott.
– Nem. És ez az ő legnagyobb tévedése.
Mivel a pénz túlnyomó része a házasság ideje alatt megkeresett közös jövedelemből származott, egy cég beiktatása nem változtatta azt különvagyonná. A cégháló megnehezítette a felderítést, de nem mosta el a forrásokat. És volt ott még valami, ami Richard mestertervét végleg a földbe döngölte: a nashville-i ingatlan önrészének kifizetéséhez abból a számlából emelt le pénzt, amelyen a néhai nagymamám után kapott örökségemet őriztük.
Az az örökség a törvény szerint érinthetetlen különvagyonom volt. Richard azzal, hogy hozzányúlt és befektette a saját rejtett cégébe, akaratlanul is a markomba adta az aduászt.
