Gondoltam arra a férjere, aki azt hitte, hogy a válással fenyegetés megijeszti őt.

Arra gondoltam, hogy az úrnő elhitte a hazugságait, mert ígéreteknek tűnt.

És arra a pillanatra gondoltam, amikor kinyíltak a bálterem ajtajai, és Jason végre rájött, hogy az a személy, akit legkevésbé fontosnak tartott, meghozta azt a döntést, amire mindenki várt az épületben.

Kinyitottam a jelentést.

“Igen,” mondtam.

Ezúttal, amikor mosolyogtam, nem volt benne figyelmeztetés.

Csak szabadság.

“Kezdjük.”