Ahogy egy szoba elcsendesedik közvetlenül egy autóbaleset előtt, már láthatod, de nem lehet megállni.
Aztán magasabbra emelte a poharát, és elmosolyodott, amit akkor használt, amikor azt hitte, bájos.
“Őszintén,” mondta egy mikrofonba egy szobában, ami nekem volt. “Bárcsak Yolandához mentem volna feleségül Delphine-t, a vesztes itt a lúzer helyett. Ő mindig is ő volt az igazi fogás.”
A szoba nevetett.
Pontosan szeretném leírni azt a nevetést, mert ez a részlet maradt velem legsokább.
Nem volt egységes formában.
Részben az ideges, bizonytalan nevetés volt, amit azok az emberek nem tudnak, hogy nevethetnek-e, de mégis megteszik, mert mindenki más nevet.
Ennek egy része valódi szórakozás volt, mert Haron 11 évet töltött azzal, hogy olyan közönséget alakítson ki, akik alapból viccesnek találták.
És egy része, ez az a rész, amiben a legsokáig tartott, a saját fiamtól származik.
Corbin nevetett először, mielőtt a szoba többi része egyáltalán eldöntötte volna, hogy biztonságos.
Yolanda három asztallal maradt.
A legjobb barátom 19 éves korunk óta.
Az a nő, aki a kezemet fogta a kórházi váróban, amikor anyámnak volt az első agyvérzése, aki semmit sem vállalt, de mindenre megjelent.
