Később közel 900 000 dollárt fektetett be egy Mercer tulajdonában lévő ingatlanbefektetésbe.
A cég összeomlott.
Rebecca szinte mindent elveszített.
Három hónappal később Adrian elkezdett járni Lauren-nel.
Ez nem romantika volt.
Ez a felvásárlás volt.
Néhány kapcsolat anyagilag is sikeres volt.
Néhányan kudarcot vallottak.
És amikor a nők ellenálltak, a család összezárta a sorokat.
De még akkor is azt hittem, értem a tervet.
Tévedtem.
Mert Lauren egy részletet titokban tartott Maya elől.
Egy részlet, amit félt elárulni, amíg egy rendőrőrsön nem ült, három nyomozó jelenlétében.
Rám nézett.
“Az éjszaka, amikor Adrian lelökött a lépcsőn, nem akartam elhagyni a házat.”
“Mit csináltál?”
“Éppen Charles irodájába mentem.”
“Miért?”
“Mert kiderült, hogy valójában kinek a pénzét használják.”
A hátizsákjába nyúlt.
Levette a vékony borítékot.
Bent egy régi fénymásolat volt.
Megnéztem a fent lévő nevet.
Mercer Családi Folytonossági Alapítvány.
Alatta egy másik név volt.
Settlor:
Margaret Evelyn Mercer.
Laurenre néztem.
“Ki az?”
“Adrian nagymamája.”
Hallottam róla.
Tizenöt évvel korábban halt meg.
A családi legenda szerint őt írják le a Mercer vagyon forrásaként.
Szorgalmas.
Briliáns.
Követelőző.
Charles mindig tisztelettel beszélt róla.
Lauren folytatta.
“Ő hozta létre a bizalmat az unokái számára.”
“És?”
“Szóval Charlesnak nem kellett volna irányítania.”
A nyomozó előrehajolt.
“Ki volt?”
Lauren a dokumentumra mutatott.
Az utód kurátori vonalat korrekciós folyadékkal borították le a Charles által használt változaton.
De Lauren példányán az eredeti név látható maradt.
Eleanor Mercer.
Elhúztam a homlokmat.
“Eleanor?”
Lauren bólintott.
“Charles mindenkit meggyőzött arról, hogy Eleanor anyagilag alkalmatlan Margaret halála után. Meghatalmazás révén vette át az irányítást.”
Eleanorra emlékeztem vacsoránál.
Falat.
Hideg.
Követelőző.
“Mit változtat ez?”
Lauren óvatosan nézett rám.
“Minden.”
Megnyitott egy másik dokumentumot.
Ez egy levél volt, amelyet Margaret Mercer írt röviddel halála előtt.
A bizalmi vagyontárgyakat az oktatás, az első otthonok és a jövőbeli gyermekek finanszírozására szánták.
Soha nem Charles üzleti vállalkozásaihoz szánták őket.
Charles milliókat szívott ki belőle.
Adrian tudta.
Daniel végül megtudta.
És Eleanor?
“Eleanor egy évvel azelőtt fedezte fel a lopást, hogy Adrian hozzám ment volna feleségül,” mondta Lauren.
“Mit csinált?”
“Szembesítette Charles-t.”
Az eszem visszaugrott a vacsorára.
Eleanor követeli a lakásomat.
Adrian védelmében.
Balesetnek nevezte a támadást.
“Segített neki.”
“Végül.”
“Miért?”
Lauren arckifejezése megváltozott.
“Mert Charles megmutatta neki a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy ő maga írta alá néhány korai áthelyezést.”
“Szóval ő is benne volt.”
“Eleinte igen. Úgy hitte, hogy ezek valódi befektetések.”
“És később?”
“Charles azzal fenyegetett, hogy mindent rá fog.”
Laurenre meredtem a bámulni.
“Ez nem menti fel semmit, amit tett.”
“Nem.”
Lauren hangja megkeményedett.
“Ez megmagyarázza. Ez nem menti fel.”
Aztán olyat mondott, amire sosem számítottam.
“Eleanor segített nekem megszökni.”
Azt hittem, félreértettem.
“Mi?”
“Azután az éjszaka, amikor Adrian lelökött a lépcsőn, Eleanor hajnali kettőkor jött be a szobámba.”
Lauren szemei megteltek.
“Készpénzt adott nekem. Egy hotel címe. Az ügyvéd száma, aki végül segített nekem.”
Teljesen mozdulatlanul ültem.
“Akkor miért védte meg Adriant utána?”
“Mert Charles megfenyegette Danielt.”
“Hogyan?”
“Azt mondta, ha Eleanor a rendőrséghez fordul, gondoskodik róla, hogy mindkét fia elveszítse a pénzügyi bűncselekményeket.”
“Így választotta a fiait.”
“Igen.”
“És feláldoztatlak.”
“Igen.”
“Aztán megpróbált feláldozni.”
Lauren bólintott.
A szimpátiám olyan gyorsan eltűnt, ahogy jött.
A csapdába esés nem tette ártatlanná Eleanor-t.
Tizenegy évet kapott, hogy igazat mondjon.
Ehelyett egy másik nőt is bevonzott ugyanabba a rendszerbe.
Én.
A letartóztatások hat héttel később kezdődtek.
Nem drámai.
Nem volt hatalmas rajtaütés.
Nincsenek televíziós helikopterek.
Csak ajtók nyílnak korán reggel.
Dokumentumokat kézbesítenek.
Telefonok összegyűjtötték.
Számlák befagyasztva.
Charles-t csalás, személyazonosság-lopás, összeesküvés-elmélet és bizalmi visszatulajdonítás vádjával tartóztatták le.
Adrian külön vádakkal szembesült a támadással, hamisított pénzügyi dokumentumokkal, biztosítási kérelmekkel és összeesküvéssel kapcsolatban.
Danielt nem tartóztatták le azonnal.
Ez majdnem tönkretette Mayát.
A nyomozók úgy vélték, hogy ismerte a pénzügyi visszaélések töredékeit, de nem vett részt közvetlenül abban, hogy megcélozza az enkem.
Maya ennek ellenére benyújtott a különválást is.
“Nem akarom, hogy bűnöző legyen,” mondta nekem.
“Szükségem volt rá, hogy rendes legyen.”
Eleanor együttműködött.
Részben is.
Eleinte.
Ezután a nyomozók megmutatták neki Lauren felvételeit.
Valami eltört benne.
Elismerte, hogy Charles évtizedeken át irányította a család pénzügyeit.
Bevallotta, hogy segített nyomást gyakorolni Laurenre.
Bevallotta, hogy tudta, hogy Adrian megütötte.
Bevallotta, hogy tudta, hogy a házasságom szándékos bemutatkozásként indult, amit Charles szervezett.
“Adrian valaha is szeretett?” Kérdeztem egy mediált interjún.
Az ügyvédem azonnal tiltakozott.
Ez jogilag nem volt releváns.
De tudnom kellett.
Eleanor húsz évvel idősebbnek tűnt, mint amilyen a szőlőskertben volt.
“Azt hiszem, meggyőzte magát, hogy igen.”
Ez a válasz jobban fájt, mint nem.
“Mit jelent ez?”
“Beleegyezett, hogy találkozzon veled, mert Charles azonosított téged.”
Éreztem, hogy összeszorul a mellkasom.
“De egy idő után Adrian abbahagyta a jelentést neki.”
“Meddig?”
“Majdnem egy éve.”
“Miért?”
“Azt mondta, te más vagy.”
Keserűen nevettem.
“Elég más, hogy szeretd?”
Eleanor lehajtotta a tekintetét.
“Elég más ahhoz, hogy habozzunk.”
“Haboztál?”
“Charles azt akarta, hogy hat hónapon belül kezdjen el érdeklődni a vagyonodról.”
A gyomrom összeszorult.
“Adrian majdnem három évet várt.”
Ránéztem.
Ez megnyugtatott.
Nem így volt.
