– Nem – mondta Silas, miközben felállt az asztaltól, és a termet betöltötte a hatalmas termete. – Most kezdődik.

A következő pillanatban felkapott egy kristálypoharat, és a márványfalhoz vágta. A csattanástól összerezzentem. A szilánkok úgy szóródtak szét a padlón, mint a téli jég.

– Arthur Sterling, ki van rúgva. Mindketten távozzanak, amíg még saját lábukon tudnak járni.

– Huszonnégy órán belül lefoglalják a kikötőidet – sziszegte Hail, miközben az ajtó felé hátrált. – Akkor majd könyörögni fogsz a maradékért is.

– Addigra megtalálom, ki temetett el élve – vágta vissza Silas.

A férfiak elmentek, de Arthur az ajtóban még visszanézett. A tekintetében ott ült a tiszta gonoszság.

– Fogalma sincs, kivel áll szemben, Silas.

– Most már van – felelte a férfi.

Amikor az ajtó becsukódott, Silas felém fordult. A feszültség lassan kiszállt a testéből, de a tekintete éles maradt, mint a borotva.

– Mi a neve?

– Lydia Cross.

– Maga nem pincérnő.

Nem tagadtam. Elmondtam neki, hogy jogot tanultam, de apám halála után abbahagytam, mert a rendszer elvette tőlünk a hitet és a megélhetést is. Silas nem sajnált – ő nem az a fajta ember volt. Ehelyett hozzáférést adott a vállalat titkos irataihoz, és megkért, segítsek kideríteni, honnan származik a háromszázmilliós adósság, amely a csőd szélére sodorta.

Néhány órával később a céges archívum mélyén megtaláltam a hajózási nyilvántartásokat. A Borealis nevű hajó a rakomány állítólagos elvesztésekor éppen javításon állt Rotterdamban. Az Orion pedig már három éve Indiában szétszerelt roncs volt.

A hajók soha nem indultak útnak. Nem volt rakomány. Nem volt vihar. Nem volt hajótörés. Arthur hamis iratokat készített, majd szándékosan elutasíttatta a biztosítási kérelmeket, hogy Silas vállalatára terhelje a nem létező veszteséget. Ezután az Onyx olcsón megszerezhette volna az egész birodalmat egyetlen tollvonással.

Silas az ablakhoz lépett. A város fényei visszatükröződtek a szemében, mint ezer apró tűz.

– Arthur a családom része volt – mondta halkan. – Azt hittem, ő mentett meg apám halála után.

– Lehet, hogy csak ő tanított meg rossz emberben bízni – válaszoltam.

Ekkor újabb adatok villantak fel a képernyőn. A hamis cégek pénze nemcsak az Onyxhoz vándorolt, hanem egy politikai alapítványon keresztül Charles Preston szenátor kampányába is. Aznap délben ötvenmillió dollárt akartak tisztára mosva külföldre utalni.

– Ezt meg kell állítani – mondtam határozottan.

– Bírósági végzés nélkül nincs időnk eljutni a megfelelő fórumokra.

– Allora szerezzünk végzést! Ismerem Perella bírót. Becsületes ember, ha meglátja a tényeket.

Nem volt könnyű. Arthur és Hail előbb jutottak el a bíróság épületébe, és minket vádoltak meg ipari kémkedéssel meg betöréssel. A bizonyítékot tartalmazó adathordozót Arthur egy őr cipője alatt összetörte a folyosón. Már azt hittem, mindennek vége, amikor Perella bíró váratlanul belépett a zsúfolt tárgyalóterembe.

– Öt percük van – mondta szigorúan. – Bizonyítsák be, hogy nem bűnözők, különben mindannyiukat letartóztatom.

A dátummal kezdtem. Aztán megmutattam neki a digitális nyomokat, hogy az Argos cég tulajdonosi lánca egyenesen a szenátor alapítványához vezet. A bíró nem habozott: felhívta a hivatalnokot, majd a banki felügyeletet.

A falióra másodpercmutatója tizenegy óra ötvenkilenc percre ért.

Arthur arca hamuszürkévé vált. Hail a zsebéhez kapott, de a fegyveresek már rajta voltak. A bíró pedig felállt, és kimondta az utasítást, amely mindent megváltoztatott.

3. Rész: A múlt árnyai és a végzetes boríték
– Fagyasszák be az összes, az Onyx csoporthoz, az Argoshoz és a Preston-alapítványhoz kapcsolódó számlát azonnal!

A banki átutalás pontban délben indult volna el a nemzetközi hálózatokon keresztül. Perella bíró utasítása azonban néhány másodperccel megelőzte a tranzakciót. Az ötvenmillió dollár nem hagyta el az országot; ott ragadt a rendszerben, mint a hálóba gabonhal.

A bíró ezután a két döbbent férfira nézett.

– Arthur Sterlinget és Victor Hailt letartóztatják hamisítás, csalás, pénzmosás és összeesküvés miatt. Vezessék ki őket!

Arthur még egyszer felém fordult, miközben a bilincs a csuklójára kattant.

– Lydia, maga nem érti! Mások is vannak mögöttünk. Sokkal hatalmasabb emberek, mint Silas vagy bárki más. Nem nyerhetnek.

Silas nyugodtan állt mellette, és mélyen a szemébe nézett.

– Lehet. De ma maga bukott el, Arthur. A játszmának vége.

Hail hirtelen a fegyverhez nyúlt volna, de a szövetségi őrök azonnal a földre szorították. A szenátust azonnali hatállyal kihallgatásra vitték. Az Onyx csoport ellen országos hatósági vizsgálat indult, a Mercer Holdings pedig megmenekült a teljes felszámolástól.

A következő hónapokban mindent átvizsgáltunk. Silas eladta azokat az üzletágakat, amelyek eredetét nem tudta igazolni, független könyvvizsgálókat alkalmazott, és megszüntette azokat a titkos megállapodásokat, amelyeket még az apja idején kötöttek, amikor a birodalom még sokkal sötétebb alapokon nyugodott.

A birodalom kisebb lett. De tiszta lett.

A rendőrségi és belső vizsgálat során az apám neve is előkelő helyen bukkant fel. Megtalálták Arthur régi, elrejtett iratait, amelyek végre bebizonyították, hogy Daniel Cross nem lopott, nem csalt, és nem ő a felelős a hiányért. Évekkel korábban ugyanis felfedezte ugyaneennek a korrupt hálózatnak az első pénzmozgásait, ezért hamisították meg a könyvelését, és ezért tették őt bűnbakká, hogy elhallgattassák.