A mentőautó szirénája alig nyolc perccel később hasított bele a csendbe. A villogó kék fények pásztázták a gondozott pázsitot és a ház homlokzatát. Csak ekkor nyílt ki a bejárati ajtó: Diane és Thomas léptek ki a verandára. Ryan anyjának az arca azonnal elfehéredett, amikor meglátta a mentőápolókat, akik éppen vérnyomásmérőt rögzítettek a karomra, miközben a fia mezítláb, a kövön térdelve tartotta a kezemet.
Vanessa sietve odalépett az anyjához, és suttogva próbálta előadni a maga változatát: hogy csupán félreértés történt, egy apró vita, amit én szándékosan drámává fújtam fel.
Ryan felegyenesedett, és a húga felé fordult.
– A garázs felett három nagyfelbontású biztonsági kamera működik, Vanessa – mondta kimérten, minden emelkedettség nélkül. – Úgyhogy gondold meg jól a következő mondatodat.
A csend, ami erre a mondatra rátelepedett a verandára, mindent elárult. Vanessa torka elszorult, a szavai bennakadtak. Diane rémülten nézett a lányára, majd a fiára, de egyetlen szót sem tudott kiejteni.
