Hat hónap telt el azóta a hűvös tavaszi délelőtt óta.
A felelősségre vonás gyors volt és kíméletlen: Áron, Natália és Rebeka bírósági ügye rekordgyorsasággal zárult le. A bizonyítékok olyan elsöprőek voltak, hogy a védőügyvédeiknek esélye sem maradt semmilyen alkura. Áron letöltendő börtönbüntetést kapott hivatali visszaélésért, pénzmosásért és üzleti titok szándékos megsértéséért. Natália szintén rács mögé került egy alacsonyabb biztonsági fokozatú intézményben, Rebeka pedig elveszítette az összes luxusát, miután a bíróság teljeskörűen zárolta a vagyonukat a kártérítések fedezésére.
A múlandóság furcsa jeleként a krémszínű kabát – aminek a gallérján ott lógott az a bizonyos kék cérnaszál – végül egy rendőrségi raktár polcán végzett, mint száraz bűnjel, amelyre senki sem kíváncsi többé.
Ma délután a Hídpart Technológia legfelső emeleti irodájának hatalmas panorámaablakánál álltam. A délutáni napfény betöltötte a tágas, modern teret, az íróasztalomon pedig egy tiszta, fehér porcelánbögréből gőzölgött a friss, illatos kávé.
Mély levegőt vettem. Már nem tartottam senki hátát, nem mentettem meg senkit a saját kapzsiságától, és nem kértem bocsánat a létezésemért sem. Csak a saját jövőmet építettem – tisztán, erősen, kompromisszumok nélkül és végtelenül szabadon.
👉 Kattintson ide a folytatásért és a legfrissebb részletekért!
