– Tisztviselő úr, mielőtt kitöltené a nyomtatványokat és felhívná az autómentőt… kérhetnék öntől egyetlen apró szívességet?

A rendőr megvetően felhorkant, és megcsóválta a fejét.

– Mégis miféle szívességet képzel? Nem vagyunk alkupozícióban.

– Csak annyit kérek, hogy mondja be a nevemet a rádiójába.

A fiatalember megdermedt. A szemöldöke a homloka közepéig szaladt fel a meglepetéstől.

– Bocsánat? Jól hallottam?

– Csak annyit tegyen meg, kérem, hogy mondja be a nevemet a központi diszpécserközpontnak a nyílt frekvencián.

A rendőr arcára kiült az az elviselhetetlen, gúnyos fölény, amely a hatalommal felruházott, tapasztalatlan emberek sajátja. Halkan felkuncogott.

– Miért, maga talán valami helyi híresség, polgármesteri rokon vagy tévésztár, akiről tudnom kellene?

– Nem, egyáltalán nem vagyok az.

– Akkor mégis mire fel ez a színjáték? Miért rabolja az időmet ilyen hülyeséggel?

Anya higgadtan megigazította a táskája pántját a vállán, kiegyenesítette a gerincét, és olyan tekintettel nézett a férfira, amit addig még soha nem láttam nála.

– Csak kérdezze meg a központtól, felismeri-e bárki az Elena Salgado nevet. Ennyit tegyen meg.

A rendőr fáradtan sóhajtott egyet, látványosan a szemét forgatva, mintha csak egy makacs kisgyerek szeszélyének engedne engedékenyen.

– Rendben van, asszonyom. Legyen. Ha ezen múlik, és ettől végre hajlandó lesz aláírni a lefoglalási jegyzőkönyvet, és gyorsabban végzünk ezzel a cirkusszal, megteszem.

A mellkasára erősített rádióhoz nyúlt, levette az adóvevő mikrofonját, a szájához emelte, és lenyomta az oldalán lévő adásgombot.

– Központi ügyelet, itt a 27-es egység a keleti autópálya-szakaszon. Feltartóztattam egy gépkocsit és a sofőrt az állami úton. Egy idős hölgy, ideiglenesnek mondott, fénymásoltnak tűnő okmánnyal közlekedik, és határozottan ragaszkodik hozzá, hogy mondjam be a nevét az éterbe a kollégáknak.

A rendőr gúnyosan, kaján vigyorral édesanyámra pillantott, és gúnyos hangsúllyal ejtette ki a szavakat:

– A neve: Elena Salgado. Kérem ellenőrizni, mond-e ez valakinek bármit odaát.

Elengedte a rádió gombját.

A recsegés elhallgatott.

Néma csend borult a sivatagi útra. Csak a száraz szél fújta a port a kerekek alatt, és a járőrkocsi motorja duruzsolt halkan.

Öt másodperc.

Tíz másodperc telt el válasz nélkül.

A fiatal járőr arcán szétterült a diadalittas, önelégült vigyor. Felvonta a szemöldökét, mintha azt mondaná: „Látja, pontosan olyan jelentéktelen, mint hittem.” Már éppen nyitotta a száját, hogy újra belerúgjon anyám büszkeségébe, és felszólítsa az autó átadására.

Ekkor hirtelen éles, fémes kattanás hasított a levegőbe.

A rádió hangszórója felrecsegett. Ám a válaszoló női diszpécser hangja már egyáltalán nem a megszokott, gépies, unott hivatali tónuson szólt. A hang reszketett, tele volt feszültséggel, döbbenettel és zavarodottsággal.

– 27-es egység… azonnal ismételje meg a személy teljes nevét! Most!

A rendőr arcán kissé megbicsaklott a mosoly. Meglepődve emelte vissza a mikrofont.

– Mondom: Elena Salgado. Betűzzem?

Újabb recsegés vágott közbe, de most nem a megszokott operátor volt a vonalban. Egy mély, határozott, rekedtes férfihang szólalt meg a hangszóróból – egy olyan hang, amit még a legutolsó kadét is azonnal felismert a megyében. A kerületi parancsnok, a főkapitány személyes hangja volt.

– 27-es egység, azonnal kapcsoljon át a védett egyes prioritási csatornára! Azonnal fejtse ki a helyzetét! Elena Salgado a helyszínen van önnel? Életben van? Mondja, hogy jól van!

A fiatal rendőr arca pillanatok alatt veszítette el minden színét. A napszemüvege lecsúszott az orrnyergén, a keze, amely a mikrofont tartotta, láthatóan remegni kezdett. A fölényes, megvető vigyor egy szempillantás alatt fagyott le az arcáról, helyét a tiszta, bénító döbbenet és a jeges rémület vette át.

Nem tudta, kivel áll szemben. Nem tudta, hogy a nő, akit negyven percen át a tűző napon váratott egy darab papír miatt, évtizedeken át nem egyszerű telefonos volt, hanem az állami vészhelyzeti és terrorelhárítási titkos krízisközpont legendás főirányítója, aki több ezer életet mentett meg a háttérből, és akinek a szavára egy egész állam rendőri és katonai apparátusa vigyázzban állt…

A történet hihetetlen, megrázó folytatása és a teljes igazság kiderül a következő fejezetből!

Kattintson ide a folytatásért és a teljes történetért: Tovább a 2. részre a teljes leleplezéshez!