A szoba teljesen, rémisztően csendes lett.
Még a kis keresztmetszetű shredder is mintha abbahagyta volna a zümmögést.
Dan puha volt. Dan nem akart visszavágni. Dan csak az a pék volt, akinek lisztje volt a kezén, akit Phil Miller harminchat évnyi kiváló knoxville-i hírneve alatt összetörhetett.
“Hol van, anya?” kérdeztem. A hangom már nem remegett. Hideg volt. Ez volt a leghidegebb dolog, amit valaha hallottam, hogy a saját testemből jött ki.
“Elment a lakásába, Molly,” suttogta Doreen, enyhén térdén ringatva. “Elvitte a csekkfüzetet. Ő azért ment megvenni a csendjét.”
—
