Az életünk közötti különbséget lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni. Adrian részt vett New Yorkban és Chicagóban a testületi üléseken. Tizenkét órás ápolói műszakokat dolgoztam, és egy kis lakásban laktam a rendelő közelében. Világában versenyzők és asszisztensek is voltak; nálam voltak bevásárlási kuponok és mosás vasárnap reggel.

Ez a különbség problémákat okozott, de nem olyanokat, amiket Evelyn elképzelt. Kényelmetlenül éreztem magam, amikor az éttermek másképp bántak velünk, miután felismerték őt. Adrian néha pénzzel kapcsolatos problémákat oldotta meg, mielőtt megértette, miért akartam magam megoldani őket.

Tanultunk. Lassan. Megtanult kérdezni, mielőtt segítene. Megtanultam, hogy a vacsora elfogadása nem jelenti a függetlenségemről való lemondást.

Evelyn majdnem két hónapig tartotta magát távol. Aztán közvetlenül felhívott. Nem hívott meg egy bonyolult családi vacsorára. Megkérdezte, találkozhatnánk-e egy csendes kávézóban.

Nem hozott csekket. Elmagyarázta, hogy Adrian apja gazdag volt, és olyan emberek vette körül, akik gyakran akartak hozzá férni. Halála után megszállottja lett, hogy megvédje fiát ugyanattól.

“Ez megmagyarázza, mit tettél,” mondtam neki. “Ez nem menti fel.” Evelyn bólintott. “Tudom.”

Sosem lettünk különösebben közel egymáshoz, de az ellenségeskedés véget ért. Ami még fontosabb, Adrian újraépítette a kapcsolatát vele, olyan határokkal, amelyeket egyikük sem tartott fenn a baleset előtt.

Hat hónappal a baleset után Adriannal elhaladtunk azon az autópályaszakaszon, ahol megtaláltam. A sérült korlátot kicserélték. Az út semmi sem utalt arra, mennyire közel került a halálhoz.

Átnyúlt a konzolon, és megfogta a kezem. “Ha azon az éjszakán nem álltál volna meg, valószínűleg nem lennék itt.” Megszorítottam az ujjait. “És ha anyád nem ajánlott volna fel nekem hetvenötezer dollárt, az első hat hónapunk sokkal egyszerűbb lett volna.”

Olyan hangosan nevetett, hogy be kellett állnia egy parkolóba. Én is nevettem. Három héttel azután, hogy eltűntem a kórházi szobájából, láttam, ahogy egy fekete SUV megáll a munkahelyem előtt, és attól féltem, hogy a pénz visszatér az életembe. Ehelyett Adrian csak egy botbottal, összehajtott parkolónyugtóval és az igazsággal lépett ki.