A lent zajló harc többet számított, mint ahogy akkor értettem.
Apám hosszú órákat dolgozott, hogy a Patent Avenue-i traktorkereskedésben alkatrészpultnál dolgozzon, anyám pedig otthon maradt, és a viták szinte mindig pénzről szóltak, és szinte mindig ugyanúgy végződtek, anyám pedig azt mondta apámnak, hogy Chelsea-nek szüksége van valamire, és neki meg kell találnia a módját, hogy fizesse azt.
Fogszabályzó, egy autó 16 évesen, egy félév közösségi főiskolán, amit egy félév után otthagyott.
A 16 éves korom napján részmunkaidős munkát kaptam egy gyógyszertárban, és azon túl soha nem kértem a szüleimtől több dollárt.
Chelsea-nek sosem kellett ezt tenni.
Nem hiszem, hogy bárki is úgy döntött volna erről szándékosan. Darabonként a családunk alakját képezte, ahogy a legtöbb igazságtalan dolog teszi, míg végül kevésbé választásnak tűnt, inkább az időjárásnak.
Valahol a húszas éveinkben a dinamika megváltozott, és olyan irányba váltott, ami csak egy irányba mozgott.
Először én házasodtam meg. Először vettem egy házat. Olyan orvosi számlázási karriert építettem, ami jól fizetett, és semmit sem kértem a szüleimtől.
